Bár egészen mást terveztem a következő témánknak, mégis (valamelyest) vissza kell kanyarodjunk az első 3 bejegyzéshez. Ott a túlvilág témáját boncolgattuk. Általában azokra a kérdésekre tértem ki részletesebben, amiket nem, avagy kétes módon szoktak „hivatalosan” magyarázni. (Tehát néha semmiféle egyértelmű állásfoglalás nem létezik, máskor pedig egymásnak ellentmondóak születnek.) Manapság talán ez az egyik leginkább olyan téma, ahol valami módon valóban „érintkezik” a hitetlen és a hívő ember érdeklődési köre. Sorolok néhány szót és egyből értitek is, mire gondolok:

Spiritualitás, Misztika, Okkultizmus, Ezotéria / Ezoterika, Mágia, stb.

Sajnos manapság teljes a káosz ezeknek a kifejezéseknek a mibenlétét illetően! Van aki csak egyiket, van, aki csak másikat használja egyfajta „gyűjtő szóként” és alá gyömöszöl mindent, ami kicsit is érinti valamelyest akár a túlvilágot, akár a szellemeket, szellem teremtményeket, akár a jövőbe-múltba látást és minden efféle, „különlegesebb” témát. Épp ebből kifolyólag a legelterjedtebb vallások eleve kerülendőnek titulálják mind azt, ami e szavakkal kapcsolatos, sajnos így „átesve kissé a ló túloldalára”. Ezen kívül tudatlanságban is hagyva az embereket.

Ezért először egy kis áttekintés, melyik szó mit is takar valójában:

A spiritualitás tulajdonképpen egy összefoglaló kifejezés, amely világnézeti formákat takar. Elsősorban a természetfeletti erők, illetve a test, lélek, szellem értelmezésén, magyarázatán alapuló irányzatainak közös neve. A spirituális ember vallja, hogy élete nem önmagáért való, nem öncélú hanem egy magasabb szintű rendet, célt és értelmet szolgál. Tetteit, döntéseit ezen elv alapján igyekszik megvalósítani. A spirituálisan gondolkodók szerint a világnak vannak az érzékszerveink számára rejtett dimenziói és összefüggései, amelyek ugyanolyan erős hatással lehetnek létünkre, mint a környezetünk érzékelhető része. A spirituális világnézeteket követők vallják, hogy az élet több kell, hogy legyen, mint a természet véletlen egyszeri és megismételhetetlen játéka. Vallási hovatartozástól függetlenül szerintük a világot egy magasabb rendező elv, egy ember felett álló leghatalmasabb erő irányítja. És míg a materialista szemléletű tudósok elsősorban természeti és fizikai törvények érvényesülése szerint értelmezik a világot, a spirituális irányzatok szerint ez a világrend nem személytelen és nem lehet pusztán mechanikusként értelmezni. A spirituális elvek szerint az ember személyes tettei és élményei értelmezhetők és összhangba hozhatók ezzel az egyetemes rendezőelvvel, amely azután áthathatja életüket egy mélyebb harmóniával. A spiritualitás nem feltétlenül áll ellentétben a tudományos kutatásokkal, viszont néha azokkal igen, amiket EDDIG a tudományos kutatások értelmezni tudtak! A természettudományok fejlődésével számtalan olyan spirituális törvény igazolódott be utólag, amit előtte butaságnak, babonának, mesének gondoltak. Ezek a kérdések számtalan tudóst késztetnek arra, hogy nyitottabban kezeljék a vallást, vagy a spiritualitást.

A misztika a latin mysticus (rejtelmes) és a görög müsztikosz (titkos) szóból eredő, vallási felfogás, irányzat. Az európai filozófusok (Platón, Plótinosz és mások) vitájának következtetéseként jelent meg az egyházi művekben a misztika szó (titkok, titokzatos dolgok, az égiekre vonatkozó dolgok, stb.) jelentése. Egy isteni titokzatossággal foglalkozó fogalom, a természetfölöttivel kapcsolatos tanítások, módszerek szerint élést, azok elsajátítását, használatát, birtoklását jelenti. A misztika tulajdonképpen szinte minden vallásban, valamilyen formában jelen van!

Az okkultizmus a „titkos, rejtett” jelentésű latin occultus szóból ered, a természetfeletti erőkkel és a szellemvilággal kapcsolatos ismeretek összefoglaló elnevezése, amely magában foglalja az ezoterikus nézetek, kultuszok és varázsló-jósló praktikák teljességét. Az okkultista ismeretek azon az elgondoláson alapulnak, hogy a világ osztatlan és oszthatatlan egység, amelyben minden dolog kapcsolatban áll egymással, de eme célszerű és szükségszerű kapcsolatok természete nem írható le az érzékszervekkel tapasztalt fizikai világ tér és időbeli kategóriáival. A nyugati gondolkodás hagyományosan pejoratív értelemben kezeli az okkultizmus fogalmát, noha gyökerei az ókori görög műveltségbe nyúlnak vissza. Első megnyilatkozási formáit az elsősorban Püthagoraszhoz kötődő preszokratikus iskolához és a platóni hagyományokhoz köthetjük, de rokoníthatóak az okkultizmussal a különféle misztériumvallások, a hellenisztikus mágia és alkímia, valamint a zsidó kabbala is. A középkorban a katolikus egyház mindenestül, válogatás nélkül (hibásan) a pogányság továbbélésének, illetve az ördög befolyásának tartotta és üldözte, de a humanizmus és a reneszánsz idején újabb virágkorát élte az okkultizmus. A közép és újkori emberek / csoportok az ókori görög filozófiát a zsidó misztikával és a keresztény tanokkal ötvözve alkották meg okkultista tanaikat (Agrippa, Paracelsus, Eliphas Lévi, John Dee). Az újkorban olyan okkultista irányzatok jelentek meg, mint a rózsakeresztes mozgalom, a szabadkőművesség, Saint Germain gróf teozófiai rendszere vagy Alessandro Cagliostro miszticizmusa. A 19. században keletkezett egyes kisegyházak és új vallási mozgalmak eszmerendszerére szintén hatott az okkultizmus, összefüggésben a keleti tanok nyugati térhódításával és a New Age mozgalommal, ezek közé tartozik a spiritizmus, az antropozófia, a szcientológia, illetve a különféle modern ezoterikus irányzatok.

Az ezotéria / ezoterika a titkos tanokra használt kifejezés, amelyek csak egy bizonyos csoport / csoportok beavatottjai számára ismeretesek. Rejtélyesek, rejtettek, szemben az ún. exoterikus tanokkal. Tulajdonképpen egy gyűjtő fogalom, ami így további fogalmakat takar, pl.: alkímia, asztrológia, gnoszticizmus, teozófia, szabadkőművesség, stb. Több vallás alapelemei és gondolatai, tanításai szintén beilleszkednek az ezoterikus világképbe. Pl.: jóga, tantra, wicca, sámánizmus, szúfizmus, taoizmus, stb.

A Mágia talán a legjobban agyon és félremagyarázott kifejezés, ami alá aztán tényleg „minden odatartozik”, amit az egyszeri ember nem tud (vagy nem akar) megmagyarázni. Épp úgy használatos természetfeletti, természettudományos témákra, mint show business, vagy az áltudományos, másokat kihasználós, „átverős” esetekre. A hétköznapi nyelvünkben ott van, mint egy olyan szó, amit akkor használunk, ha valamire hirtelen nincs magyarázat. Így aztán egy „kettős eset” áll fenn vele kapcsolatban: Mindenfélét jelenthet, még sincs semmiféle megfogható, konkrét jelentése a köztudatban.

A Mágia szó az ős-szanszkrit „Magosz” -ból eredeztethető, ami egyet jelent a legmagasabb fokú beavatással. A legősibb bizonyítékok a Mágia, mint tudomány létezésére több, mint 4500 évesek! Az ókorban a Mágusokat szeretet és tisztelet övezte. Kevesekből válhatott igazi Mágus, mesterről tanítványra szállt a tudás. Az egyszeri ember számára hozzáférhetetlen volt amiket ők tanultak / tudtak. A Mágia a természeti és a természetfeletti tudományok átfogó tudását jelentette. Ugyanakkor elég hamar kettévált az önös és önzetlenül gyakorolt tudománnyá. Így alakult ki a „fekete” és a „fehér” Mágia. (A tudás, a törvények, az alkalmazásuk kezdetben közel azonos volt, az ehhez igénybe vett segítség és a céljuk az, ami eltérő!) A „fehér” Mágusok egy legfelsőbb, mindenhol jelenlévő, mindent átható erő (az Isteni Gondviselés) alattvalóinak tartották magukat és ezáltal az emberiséget szolgálták. A „fekete” Mágusok viszont a démoni erők szövetségesei önös érdekeik megvalósításához. Az évezredek folyamán sokszor összetűzésbe keveredett a két tábor. A középkorban kezdődött a valahai tudás „felhígulása”, sokféle babonával, hiedelemmel és a boszorkányság elterjedésével. Végül lassan de biztosan a „Mágia” szóval illettek mindent, amit a „hétköznapi” tudományok nem tudtak (vagy nem is akartak) „hová tenni”. A különleges, megmagyarázhatatlan jelenségek / tettek épp úgy ide tartoztak, mint a „hókuszpókusz”, a tévhitek, a babona, vagy később a szemfényvesztés bizonyos formái, avagy a bűvészkedés, stb… Az újkorban az egyházak már nagyon is érthető módon üldözték és rossznak, kerülendőnek tituláltak mindent, aminek köze van „a Mágiához”. Ma már ez helyes, de ha anno, a középkorban vették volna a fáradtságot, hogy szétválasszák a butaságokat, a babonákat az ősi (valós) Mágia tudományától, akkor a világtörténelemben mindenki jobban járt volna! Így jelenleg az egyházak szerint ugyanúgy kerülendő és rossz lehet pl. a jóslás, a jövendőmondás, a szellemidézés, mint pl. a természet bizonyos kevésbé ismert erőinek segítségével a másokon segítés, a gyógyítás, az álmok, jelek értelmezése, avagy a különleges képességeink felismerése, használata... Így már talán érthetőbb, hogy (bár a jelenlegi káoszban jogos minden tisztázatlan eredetű fogalom / tevékenység tiltása a hívők felé, de) anno bizony „sikerült kiönteni a gyereket a fürdővízzel”. Aminek a következménye a mai átláthatatlan, tisztázatlan helyzet / állapot, a fogalmakkal, tevékenységekkel kapcsolatos tévedések, félreértések...

A következő alkalommal kicsit részletezem, mi tartozott a Mágia tudománya alá, miféle törvények mentén, hogyan működtek a valahai Mágusok és mi a helyzet a Mágiával manapság. Addig vigyázzatok magatokra és egymásra! ;-)