… akkor folytassuk ott, ahol legutóbb abbamaradt! :-)

Addig eljutottunk, hogy „valami” bizonyára van a földi lét után, járt itt egy ember, aki azt mondta magáról, hogy „odaátról” jött, (és oda is tér vissza) a történelem pedig igazolja, hogy valóban létezett! Szintén tisztáztuk, hogy mindenféle vallás, hit rendben van, amíg azoknak valami módon rendezett a háttere! (Tehát nem kitalációkon, babonákon, téves hiedelmeken (stb.) alapulnak.) De mit is tudunk a túlvilágról, mi várhat ránk a fizikai test halála után? Ehhez először azt kellene tudnunk, hogy tulajdonképpen „mink is marad”, miután a test már nem a miénk! Ha kicsit szétnézünk a világban, érdekes dologba botlunk ez ügyben, ugyanis… A hívő emberek nagyobb része (a vallásuktól függetlenül) azt mondja, hogy a lelkünk az, ami tovább él! A hitetlen, avagy „a maga módján hívő” emberek nagyobb része (aki nem utasítja el a halál utáni létezés valamilyen formáját) pedig azt mondja, hogy a fizikai test halála után szellemek lesznek az emberekből, tehát a szellemünk él tovább! Ha valaki alaposan utánaolvas a kérdésnek, akkor lassan feloszlik a homály és rájön, hogy igazából mindkettő igaz! :-) (Csak sajnos mindkettő fél igazság.)

Nézzük a hitetlen emberek szemszögéből: Ők is ismerik a kifejezést: Jólelkű. Avagy: Lelki érték. A spirituálisan nyitottabbak pedig pl. ezt: Lélekvándorlás. (Külön téma lesz majd, most hagyjuk. :-) ) Tehát látható, hogy bár szellemként hiszik a halál utáni létezést, de a lélek fogalmát is jól ismerik. Nézzük a hívő ember szemszögéből is: Jézus a halála után feltámad és megjelent apostolainak. Azt mondta nekik: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” Vagy másutt, szintén a Bibliában olvasható: „Egyszer, ahogy az imádkozóhely felé tartottunk, találkoztunk egy jós szellemtől megszállt leánnyal, aki jóslásaival nagy hasznot hajtott gazdáinak. Pál után és miutánunk szaladt, és így kiáltozott: „Ezek az emberek a fölséges Isten szolgái, s az üdvösség útját hirdetik nektek.” (Stb.) Egyértelmű, hogy a hithű emberek is jól kell ismerjék a szellem fogalmát, ahogy maga Jézus is említi!

Tehát… Még rá sem tértünk a túlvilágra, máris szép kis káoszba botlottunk. :-) De azért némi tájékozódás után kiderül, nem is olyan vészes a helyzet! ;-)

Az ősi időkben még az ember hármas tagoltságáról szóltak az írások! Test – lélek – szellem. Később jöttek a „leegyszerűsített” verziók és a valahai, eredeti szövegek tudatosan / tudattalanul téves fordításai, így lett a szellem és a lélek „egybegyúrva”. Mint valami, ami marad a halálunk után is, ill. amik mi magunk maradunk a fizikai test halála után! Érdekes, hogy a meglévő káoszt ez ügyben valahogy senkinek nem akaródzik azóta sem eloszlatni. Pedig mennyivel jobb lenne tisztábban látni és az embereknek joguk is van hozzá szerintem! Lehetne itt hosszan fejtegetni, hogy akkor most tulajdonképpen mi is a lélek és mi a szellem, de ha így tennék, nem térnénk rá még 1-2 következő alkalomig sem itt arra, amit fentebb ígértem! :-) Így csak nagyon röviden...

Amit a lélekről tudhatunk:

A hitetlen is használja a kifejezést: „Lelket lehelt bele!” A hívő pedig ezt a mondatot többféle módon is értelmezheti! Ahogy a hitetlen, tehát képletesen. Na meg szinte szó szerint is, hiszen a Mindenható adja nekünk, általa élünk! Hogy is szokták mondani ha valaki távozik közülünk a földi életből…? „Vissza adta lelkét a teremtőjének!” Pontosan! :-) Tehát a lélek az, amit a Mennyi Atyától kapunk, általa élünk, létezünk és ezt halálunkkor Neki adjuk vissza! (Mert már nincs reá szükségünk „odaát”!)

Amit a szellemről tudhatunk: A hitetlen is sokszor vallja, „szellemet látott”, avagy „szellemjárás van”, vagy pedig ismeri a kifejezést: „Szellemileg sérül”, „szellemi játék”, szellemi nagyság, stb. A hívő pedig tisztában van vele, hogy létezik jó szellem, gonosz szellem, ahogy ezeket maga Jézus is szintén sokszor említette! (Pl. angyalok – démonok.) Tehát tudjuk, hogy a szellem egy önmagában nagyon is létező, értelmes, önálló életre képes teremtmény!

Ugye kicsit tisztul már a kép…? :-) Tehát igen, a halálunk után felbomlik a test-lélek-szellemi hármas egység! A fizikai test elhal, „porból van és porrá lesz”, ahogy a hívő ember tartja. A lelkünk visszaadjunk a teremtőnek és mi magunk, „filmszakadás nélkül” (ez is egy külön téma lehetne) tovább létezünk tudatunk, szellemünk teljes valójában, azaz szellemként! Na de hol is…? :-) Itt maradunk? („Kísértet”, szellemjárás, stb. Ez is külön téma lesz majd!) Vagy valahová „elmegyünk”?

A kérdések jogosan merülnek fel, mert sajnos mára itt is teljes a káosz! Nézzük, miket tudhatunk meg, ha kicsit utánajárunk, avagy belegondolunk, mi „ragadt ránk” az évek folyamán. :-)

Rögvest halmazati „csapásként” azt találjuk, hogy teljességgel összekeveredett a hitetlen ember, a spirituálisan nyitott, de nem hívő ember, a több 100 éves népi hiedelmeken, babonákon felnőtt ember és a hívő ember „tudománya”. Amiből már olyan „mesevilág” és katyvasz nőtte ki magát, hogy ember legyen a talpán, aki átlátja! :-) Próbáljuk meg szétcincálni! ;-)

A hitetlen ember szemszögéből ugye nincs semmi, tehát a halál után „végünk”. Ezt a hívők eleve elutasítják és nem csak a hitük mivoltából kifolyólag, hanem azért is, mert mára már elég sokan kerültek vissza „odaátról” (a klinikai halál állapotából) ahhoz, hogy tudjuk: Nem, nincs vége az életnek a fizikai test halálával, sőt… Akkor kezdődik csak igazán! De hogyan? A spiritualitásra nyitott, de nem hívő emberek szerint ilyen-olyan „létezési síkok”, avagy (kis kitérő utáni) újra leszületés következik, azaz reinkarnáció megy végbe. (Hosszú és külön lapot igényel majd ezek taglalása. :-) ) A sok 100 éves hiedelmek, babonák, mesék különböző módon bár, de néhány alapvető ponton mégis egységesen próbálnak meg választ adni a kérdésre. Furcsamód a hívő emberek nagyobb részénél ugyanez a helyzet, sőt… Ha néhány papot kérdez meg az ember, ők is (bár alapvetően egységesen, de) részleteiben eltérően látják a túlvilág kérdését! Ennek magyarázata talán abban keresendő, hogy az évszázadok alatt „tompultak” a hajdani, tiszta igazság képei és rá is rakódott jócskán néhány hiedelem, dogma, babona, (stb.) amitől már szinte teljesen átláthatatlan lett a kérdés! Nézzük a közös pontokat, amik a leginkább elterjedtek:

A túlvilág kettéosztása szinte mindenhol adott! Tehát a halál után vagy „a jók közé”, vagy „a gonoszak, rosszak közé” kerülhetünk. (Ill. egyes nézetek szerint egy harmadik, „kettő között lévő” hely is létezik, de ez igazából dogma és semmivel nincs alátámasztva!) Na de egyből és azonnal…? (Mert ugye sokszor elhangzik egy elhunytról, hogy pl.”Már biztos a Mennyországban van!”) De ennek jó néhány dolog ellentmond! Az, hogy a földi életünkben megélt tetteink, gondolataink, szándékaink, (stb.) elkísérnek minket „odaátra” is, (fogalmazzunk úgy) több mint valószínű, tehát eddig rendben van. (Az „odaátról” visszatértek mind ezt mondják!) Ugyanakkor pl. Jézus azt tanította, hogy az utolsó ítéletkor (az utolsó napon) Ő ismét eljön majd és AKKOR (!) hoz ítéletet a földön valaha élt minden emberről! Tehát Mennyország és pokol (amennyiben ezek létezését feltételezzük) addig nem játszhat szerepet, hiszen „a határozat” előtt még nem lehet semmiféle végső „ítélet”! Ezen felül Jézus Maga mondta, hogy: „Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Aztán ha elkészítettem, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.” … és ezzel megdőlni látszik rögvest az a „ránk kövesedett” nézet, hogy a halál után a Mennybe, vagy a pokolra kerülhetünk! (Ami még nem készült el, oda nem is kerülhetünk!) Viszont ha adott, hogy tetteink, gondolataink, terveink, szándékaink (stb.) elkísérnek minket, akkor hová? Nyilván nem egy helyre, ez az egyszerű logikának, a hitnek, vallásoknak is mind ellentmondana! A Bibliában is ott találjuk Jézus azon tanítását, ahol a gazdag ember és a szegény Lázár esetével szemlélteti, mi is várható. A sztori rövid lényege: Adott egy gazdag ember, akinek mindenből a jó jutott, de ezzel semmit nem használt másoknak, kizárólag a saját jóléte és az élvezetek halmozása érdekelte (akár a másik emberen keresztül is). A háza előtt egy szegény koldus élt éveken át, aki senkinek nem ártott, de semmit nem kapott sosem a gazdagtól. Jézus tanítása szerint a haláluk után egyikük (a koldus) „Ábrahámhoz”, vagyis egy olyan helyre került, ahol a Mindenhatónak kedves életet élők vannak. A gazdag ember pedig egy olyan helyre, ahol valami módon szorong, szenved. Tették mind ezt úgy, hogy nem volt (!) még a végső ítélet, tehát nem létezhetnek sem a Mennyben, sem a pokolban! (Ezt abból tudjuk, hogy a gazdag embernek az a kérése, hadd figyelmeztesse valami módon a még földi életét élő családját, nehogy ők is a sorsára jussanak!) Foglaljuk össze, eddig mit tudunk:

Test-lélek-szellem hármas tagoltságnak kell lennie, erre utal minden! A szellemünk él tovább a fizikai test halála után, a lelkünket visszaadjuk a Mindenhatónak. Nincs semmiféle „filmszakadás”, teljes tudatunkkal élünk tovább! (Ezt a klinikai halálból visszatértek (akik között agyhalottnak nyilvánított is volt!) egyöntetűen állítják! Ahogy azt is, hogy telepatikus úton kommunikálás, leírhatatlan békesség (nyilván csak az egyik oldalon) idő és tér nélküliség és egyfajta egyetemes tudás birtoklása jellemzi ezt a helyet. De ez még nem a Mennyország és nem is a pokol, hanem valamiféle „előképe” annak.) A Biblia eredeti szövegében ezt „A Seol” -ként említik, ami egy átmeneti hely a földi életüket már befejezők számára. Szintén a Bibliában találjuk azt, hogy Jézus a kereszthalála után ide érkezett megvinni a megváltás örömhírét a már várakozóknak. Akik így nem lehetnek valamiféle „öntudatlan lebegésben a semmi közepén”, mert akkor mind ebből semmit nem érzékelhettek volna. (Ezt csak azért jegyeztem meg, mert egyesek szerint „ilyesminek” kell lennie a halál után, de ez szinte teljesen kizárt!) Nem mehetünk el szó nélkül a fentebb már érintett reinkarnáció kérdése mellett sem, (rengetegen hisznek benne) ami sok érdekes kérdést vet fel! A következő alkalommal ezt és a „szellemjárásokat” vesszük górcső alá!

Addig vigyázzatok magatokra és egymásra! :-)