Folytassuk tehát ott, ahol legutóbb abbahagytuk. Egy olyan témánál, amit anno, itt a blogomban egyszer már alaposabban érintettem: A túlvilág kérdése.

Régebben általánosan próbáltam megközelíteni, most nézzük kifejezetten a vallás szemszögéből!

Sajnos teljes a káosz ebben a kérdésben és ez talán az egyik legnagyobb hibája a Katolikus egyháznak. Évtizedek, évszázadok telnek el és egyszerűen NINCS tisztázva az egyik legfontosabb kérdés: Mi is történik közvetlenül a halálunk után és miért?

Ha megkérdezünk egy papot, valószínű, kicsit „hümmögni fog” és csak vonakodva, bizonytalanul válaszol majd. Nem az ő hibája! Nekik épp úgy nincs levezetve tisztán és érthetően, így pedig hogyan is tehetnék ők ezt meg mifelénk? Akikkel én beszéltem eddig, azok (részben, vagy egészben) mind más és más feleletet adtak a halál utáni témáról, holott… Mégiscsak mindannyian ugyanannak a vallásnak a papjai! Ebből is látszik, hogy valami őskáosz uralkodik a témában.

De próbáljunk tisztán látni! Hívjuk segítségül ismét a Bibliát, hiszen aligha találunk annál kompetensebbet. :-) Jézus elég világosan beszél róla több helyen is. Pl.:

„Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.” (Jn14, 1-4.)

Bár rövid idézet, de igen vaskos tartalommal:

Jézus elmondja, hogy elmegy és helyet készít nekünk. Aztán visszajön és elvisz minket oda, ahová akkoriban, hajdanán elment. (Most ugorjuk át, hogy ki is kerülhet oda és milyen alapon. Nem sokára arra is rátérünk…) Ezzel rögvest megvilágítja az egyik sarkalatos pontot, ami körül káosz van: Visszajött azóta? Nem! Lehet így bárki jelenleg a (majdan, végleges) Mennyországban? Nem, hiszen oda akkor juthatunk el, ha Jézus újra eljött. Ezt Ő Maga mondta a fentebbi idézetben. Így a „már biztos a Mennyországban van” -féle kijelentések az elhunytakra minden esetben tévesek kell legyenek! Ezt egy másik ponton szintén elég konkrétan tudomásunkra hozza, amikor a második eljöveteléről beszél:

„Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!” (Mt. 25, 31-35.)

A helyzet elég egyértelmű: AKKOR vehetik birtokba és addig nem!

A téves elméletet támogatók (többek között) arra is szeretnek hivatkozni, hogy Jézus a kereszten a „jobb latornak” azt mondta:

„Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban!”

Itt (ismét) egy egészen mini (de annál jelentősebb!) félrefordítás esete forog fenn! Mégpedig a vessző, ami rossz helyre került. A helyes mondat így hangzik:

„Bizony mondom neked még ma, velem leszel a paradicsomban!”

Miért? Egyszerű… Ha az elsőt használnánk, (ahogy sajnos a jelenkor Bibliái legtöbbször) akkor meghazudtolnánk Jézus szavait! Lévén ha Ő a kereszten (!) azt mondta, hogy „még ma Vele lesz” a Mennyországban a jobboldalt, mellette lévő férfi, akkor nem stimmelne az, amit feltámadásakor (három nappal később!) mondott Mária Magdolnának, amikor az (először a kertésznek gondolva) végül felismeri Jézust:

„Engedj, még nem mentem fel Atyámhoz!”

Már pedig ha három nappal halála után még NEM ment fel, akkor nem lehetett Vele a halála napján (!) a jobb lator a Mennyben!

De haladjunk tovább:

Hol is van akkor jelenleg azok lelke és szelleme, akik elhagyták földi, fizikai testüket?

Itt lép be a képbe az, hogy nem igazán jó dolog a Biblia minden egyes szavát „újkorira fordítani”. Mert vannak olyan kifejezések, amiket ha így „leegyszerűsítünk és egységesítünk”, (esetleg a jobb érthetőség reményében és szándékával) akkor félrevezetjük vele azt, aki olvassa. Jelen esetben épp egy nagyon fontos ponton. Mutatom:

A mai fordításban ez áll (a gazdag ember és a szegény Lázár esete) Lukács 16, 23-24. -nél:

„Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.”

Az eredeti szöveg viszont így hangzik:

„Amikor a Hádészben kínjai között feltekintett...”

Hádész a héber Seol Görög megfelelője. Az a hely, ahol fizikai testükből távozott emberek szelleme és lelke jelenleg is tartózkodik. (Már két külön helyen, ahogy ez a gazdag ember és a szegény Lázár esetéből egyértelmű.) Ezt fordították „pokolnak”, hogy jobban értsük, csak közben épp a lényeg ferdült el a mondatban. (A „pokol” a szó szoros értelmében épp úgy „nincs nyitva” jelenleg, mint a Mennyország. Mindkettő ajtaja a végső ítéletkor tárul fel.)

A Katolikus Egyház leggyakrabban azt a magyarázatot adja a Hádész kérdésével kapcsolatban, hogy Jézus kereszthaláláig létezett, de amikor Ő meghalt és „leszállt a Hádészben várakozókhoz”, akkor (az egyik oldalán lévőket) magával vitte a Mennybe, ahol majd az utolsó ítéletkor kapnak végleges testet.

Ennek az elméletnek csak az utolsó vesszője utáni szakasza stimmel. A többi eléggé erőltetett és sehol nincs a Bibliában alátámasztva semmivel. Annyit tudni, hogy halálakor megvitte a megváltás örömhírét a Hádészben lévőknek. („Alászállt a poklokra”, avagy „a pokol tornácára”… Egyik kifejezés sem stimmel, de a lényeg benne van.) Jézus már halála és feltámadása után mondta az apostoloknak, hogy: „Elmegyek és helyet készítek nektek, („Atyám házában, ahol sok hely van”) aztán eljövök és magammal viszlek titeket”. Tehát ha stimmelne amit a vallásunk tanít, akkor cáfolná Jézus szavait. (Hiszen nem kellene újra eljöjjön ahhoz, hogy a Mennyben (!) Vele lehessenek.)

Vegyük hát sorra, mi az, amit biztosan tudhatunk úgy, hogy sehol nem megyünk szembe a Bibliával:

1) A halál után „filmszakadás nélkül” tovább él a szellemünk. (Vallásunk néha keveri a „lélek” és „szellem” kifejezéseket, holott abszolút nem ugyanaz a kettő! A szellemünk „mi magunk” vagyunk, a ránk jellemző összes (belső) tulajdonságunkkal, földi életünk összes cselekedetével, melyek mind elkísérnek minket „odaátra”. A lelket Istentől kapjuk, általa van élet bennünk.)

2) Halálunk után már egy kettéosztott helyre kerülünk a túlvilágon, de ez még NEM a Mennyország és NEM a pokol! Hiszen Jézus maga mondta, hogy az utolsó ítéletkor, a második eljövetele alkalmával lehet a egyikbe, vagy másikba jutni.

3) Valamiféle átmeneti alakban létezünk addig, amiről pontos információnk nem áll rendelkezésre. De azt tudjuk, hogy a végleges testünk „romlatlan”, nem fizikai test lesz!

Jézus mondja:

„A feltámadás után nem nősülnek és férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint az ég angyalai a Mennyben.” (Mt. 22, 30.)

Vagyis hozzájuk hasonló testet fogunk kapni az utolsó ítélet után. Tehát ennyiből stimmel a Katolikus tanítás: Valóban az utolsó ítéletkor támad fel a testünk olyan formában, ami már véglegesnek tekintendő. Az addigi, „átmeneti formánkban” viszont nem a Mennyben és nem is a pokolban létezünk, hanem a Hádészben, két részre osztva. Az összes eddig élt emberrel, hiszen Jézus is azt mondta a szegény Lázárra, hogy „Ábrahám kebelére” került, vagyis „hozzá” (is).

Ezt a helyet lehet Seolnak, Hádésznek, túlvilágnak, másik dimenziónak és még akárhogy nevezni, de… A lényeg ugyanaz marad: Egy hely, ahol az utolsó ítéletre várakozva gyűlnek össze az emberek, akik már elhagyták földi, fizikai testüket. Ha nagyon röviden akarnám összefoglalni:

Folyamatosság lesz, különbségekkel. Hasonlítani fogunk a Mennyben földi saját magunkra? Minden bizonnyal, hiszen Jézus feltámadás utáni teste is „ugyanolyan” volt, még a szögek és a dárda helyét is kitapinthatta Tamás apostol. Ugyanakkor annak a (tapintható) testnek nem okozott gondot a zárt ajtókon, falakon történő átjutás. Hasonlatosság, különbségekkel.

Végül nézzük meg, ki is juthat majdan a Mennybe és ki kerül a pokolba?

Itt megint kicsit „sántít” a vallásunk, hiszen azt tanítja:

Kizárólag a Római Katolikus hit által lehet a Mennybe kerülni! (Megkeresztelkedés, gyónás, áldozás, „kegyelmi állapot”, stb.) Egészen biztos, hogy ez az elmélet több sebből vérzik!

El tudjuk képzelni, hogy egy „kicsit jó” életet élő Katolikus könnyebben juthat a Mennybe, mint egy (saját vallásában) nagyon jó életet élő (pl.) Buddhista? Vajon Isten pokolra küld mindenkit (MINDENKIT!) aki nem Katolikusként halt meg? Már a kérdés is olyan szinten morbid, hogy a válasz sem lehet kérdéses… Ahogy a Rómaiaknak írt levélben olvassuk:

„Amikor a pogány törvény híján a természet szavára jár el a törvény szerint, törvény híján saját magának a törvénye. Ezzel igazolja, hogy a törvény szabta cselekedet a szívébe van írva. Erről lelkiismerete tanúskodik és önítélete, amely hol vádolja, hol menti majd azon a napon, amelyen evangéliumom szerint Isten Jézus Krisztus által ítélkezik az emberek rejtett dolgai fölött.” (Róm. 2, 14-16.)

Tehát a Biblia is azt tanítja, hogy nem vallásunké a kizárólagos út a Mennyországba. Isten mindenekfelett igazságos! Így az adott életet fogja bírálni, nem pedig azt, hogy melyik valláshoz tartozott (tartozott e valamelyikhez) az illető. Nyilvánvalóan nagyban leegyszerűsíti az utat az, ha az ember megismeri a Bibliát és Jézus tanítását. Hiszen „Ő az út, az igazság és az élet”. De ahogy a gazdagok üdvözülésénél is említette:

„Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak üdvözülnie!”

Lesarkítva: Kizárta a gazdagokat. Mire a tanítványok csodálkozva kérdezték:

„De hát akkor ki üdvözülhet?” (Hiszen ha emberi gondolkodással, „kizárásos alapon” vennénk, akkor csak szegények juthatnának be.) De Jézus pontosít, hogy értsük:

„Embernél ez lehetetlen… De Istennél lehetséges!”

Hasonló a helyzet az üdvözüléssel, a Mennyországba jutással kapcsolatban is:

Isten útját járva, Jézus tanítását követve lehet „egyenesen oda jutni”. De Isten kerülőúton oda tudja vezetni azokat is, akik nem katolikusok, vagy akár nem is keresztények. Kik vagyunk mi, hogy megkérdőjelezzük az Ő hatalmát, kegyelmét és igazságosságát? Miért akarjuk emberként jobban tudni, kit enged majd belépni „Az Ő házába, ahol sok hely van”?

Bízzuk csak rá… Lesz ott (a keresztények mellett) zsidótól, buddhistán át mohamedánig sok igaz életet élő ember!

Akad még a témán belül néhány „napirendi pont”, amit az első részben ígértem, hogy érinteni fogok. Ezekkel folytatjuk legközelebb! Addig vigyázzatok magatokra és egymásra! :-)