A túlvilágra kerülésünk mikéntjéhez kapcsolódva, az ottani (avagy annak hitt) teremtményekről is ejtsünk még néhány szót! Már csak azért is, mert ezek valahogy újra és újra megjelennek az e világi életünkben is!

„Szellemjárás”… Talán az emberiséggel egyidős téma. A történelem folyamán újra és újra egyesek szellemeket vélnek látni, megmagyarázhatatlan jelenségeknek szem és fültanúi! A világ erre általában háromféle módon reagál manapság:

- Ugyan már, szellemek nem léteznek, (ezt ugye a blog előző fejezetében cáfoltuk) amúgy is butaság az egész, csak kitaláció, babona, stb. (Ezeket a nézeteket pedig „hangosan” terjesztik, egyszerűen komolytalan dolognak feltüntetve az egész témát.)

- Itt-ott bizonyítékok vannak rá, hogy „valami bizony történt”, 100% -ig szavahihető emberek részletesen elmesélnek ilyen eseményeket, sőt, van, aki hazugságvizsgálatnak is aláveti magát, ahol bebizonyosodik, hogy az illető igazat beszél! Mit tesz ilyenkor általában „a mai világ”? Hogyan reagál? Egyszerű: Hallgassuk agyon az esetet, akkor „meg sem történt” és így nem kell megmagyaráznunk azt, amit nem tudunk a tudomány mai állása alapján megmagyarázni. (Nem értem, miért „ciki” egyeseknek, (pl. szkeptikusok) hogy bizonyos dolgokra (még) nincs a fizika, kémia, matematika, (stb.) által valamiféle megfejtés / magyarázat. Már Szent Ágoston megmondta anno, hogy a (számunkra) „természetfeletti” jelenségek nem a természet törvényeivel állnak szemben, csak azzal, amit a természet törvényeiről eddig tudunk!)

- Elhiszik / tudják, hogy vannak szellem teremtmények. De lássuk be, ők (mi :-) ) vagyunk kisebbségben ebben a csoportban sajnos.

Rengetegféle szellem, „kísértet” és hasonló történet kering a világban! De ezek egy része (ha kicsit utánajárunk) elég jól „bekategorizálható” az alapján, hogy HOL és MI MÓDON tapasztalták meg őket. Pl.:

- „Kísértet kastélyok”. Angliában, Skóciában, Írországban elég sokat találni belőlük, de a világ más tájain is felbukkannak „szellem lakta épületek”. (Amik természetesen nem feltétlen kastélyok, némelyik egyszerű ház, lakás, stb.) Jellemzőjük, hogy újra és újra, ahhoz a helyhez kötve tapasztalják meg a jelenségeket.

- Temetők és környékükön lévő területek. (Szintén...)

- Un. „szeánszok”, szellemidézések, szellemteremtmények életre hívása, fekete misék, stb. (Ezeknél a készakarva történő kapcsolatfelvételről beszélünk.)

- Jó vagy gonosz szellemek valós megjelenései, ill. azok által (saját maguktól) okozott megmagyarázhatatlan jelenségek.

Ezektől függetlenül is előfordulhatnak természetesen egyéni esetek, de a döntő többségük valamelyik csoportba illik a fentebbi négyből.

Ahhoz, hogy kicsit értsük a témát, fontos megemlíteni, hogy az emberi agynak (már tudományosan jó ideje bizonyítottan) adott egy un. „gondolati frekvenciája”. Ez jól mérhető műszerekkel! Egészen más rezgésszámú az öröm, a bánat, az aggódás, a félelem, stb. Ennek a környezetünkre szintén jól dokumentálható hatásai vannak. (Legegyszerűbb példák erre a víz, vagy egy növénypalánta más-más gondolati frekvenciával történő folytatólagos „bombázása”. A 2 különböző gondolattal „kezelt” víz lefagyasztva egészen más hókristályokat fog produkálni! A pozitív gondolatok által szabályos, csodás kristályok lesznek, míg a negatív gondolatok amorf, szabálytalan kristályokat eredményeznek! A növényeknél pedig jól látható fejlődési eltérés tapasztalható a 2 különböző gondolati frekvenciának kitett palánta között! A pozitív gondolatok mellett egészséges, erős növény fejlődött, míg a negatív gondolatok mellett csökevényes, beteges… Ezek mára egyszerű tények.) Miért hoztam fel őket példának? Azért, mert így talán jobban érthető, hogy gondolatainknak bizony teremtő, erős befolyással bíró hatalma van a környezetünkre! Így, (ezek által is) jöhetnek létre az un. „szellem észlelések”, amik kicsit sem szellemek! :-) Hanem az ott élő emberek un. „gondolati kivetülései”! (Ami NEM egyenlő a „képzelgéssel”, az illetőek valóban átélik / tapasztalják!) Ezeket szoktuk „lidérceknek” is nevezni, tehát ők nem valódi szellemek, hanem az emberek gondolatából táplálkozó, azok által létrejött jelenségek. Amik (ha elég hosszan, gyakran, újra és újra táplálva vannak) bizony manifesztálódnak olyan szintre, hogy az illető(k ) „szellemet lát(nak)”! A kísértetkastélyok históriáinak kb. 75% -a ilyen „lidérc”, ami a (néha sok 100 évre visszamenően létező) hiedelmekből táplálkozik. Ha az ott élők nem tartanák fenn a témát, nem beszélnének róla, nem hinnének benne, nem AKARNÁK látni őket, akkor a jelenségek legtöbbször maguktól abbamaradnának! Fontos újra leszögezni, hogy ezek nem képzelt esetek, valóban tapasztalnak az illetők megmagyarázhatatlan jelenségeket, de ezeket tudtukon kívül saját maguk okozzák! Így az ilyen „szellemjárás” nem bizonyítja (de nem is cáfolja!) a szellem teremtmények (avagy a valaha emberként létezettek) földi megjelenéseit! Ellenben sokkal inkább alátámasztja a hajdani, ősi mondást, ami épp az ellenkezője annak, amit (sajnos) olyan sokan manapság magukénak vallanak. („Hiszem, ha látom.” Ennek az eredetije úgy hangzott: „Látom, ha hiszem.”)

Kicsit más eset a temetők világa, (bár nyilván ott is van egyfajta, bizonyos mértékű átfedés a lidércek felé, de százalékos arányban valószínű, kevesebb, mint a „kísértet lakta” házakban / lakásokban) ott bizony néha előfordulnak valós, hiteles „szellemjárások”. De ennek megint viszonylag egyszerű oka van. (… bár a „miért van így” -re nem tudjuk a pontos magyarázatot.) Bizonyos emberek szellemei (a fizikai testükből kilépve) nem, vagy csak nehezen „találnak át” a túlvilágra. Mivel a testük utolsó helye a temető, így néha bizony „ott ragadnak” és fel-felbukkannak, míg megtalálják az utat oda, ahová menniük kell! Sok-sok esetet végigolvasván nekem (és másoknak is) az a véleménye, hogy a legtöbb ilyen eset akkor következik be, ha az illető valami hirtelen, váratlan halállal hal meg. (Pl. infarktus, baleset, gyilkosság, stb.) Ilyenkor a szellemünket olyasfajta „sokk” éri, hogy bizonyos ideig annak sincs tudatában, hogy (a fizikai testük) már nem él! (Ezt jó néhány, klinikai halálból visszahozott eset is bizonyítja!) Néhány kísértetkastélynak „ilyen” szelleme volt, (amit általában felváltott a lidérc jelenség) a temetőkben is néha ezért látnak (valóban) szellemeket, ahogy pl. balesetek helyszínén is néha fel-felbukkan az, aki ott halálos balesetet szenvedett. (Jó néhány ilyen dokumentált eset van!)

A szeánszok, szellemidézések, fekete misék és társaik mind-mind olyan, erőszakosan kikényszerített kapcsolatfelvételek a szellemvilággal, amit pl. a Biblia határozottan TILT! Nem azért, mert csalás, vagy humbug, (természetesen hozzá nem értők keze alatt sok ilyen is van) hanem azért, mert nagyon is működik! (A Biblia is szemléletesen leír egy szellemidézést! Bizonyítván, hogy létező, de épp ezért tiltott dologról van szó!) Az esetek nagyobb százalékában mára ezek átverések, mások becsapásai és semmiféle szellem nincs az adott helyen! De van, akiknél igen, így a médiumokat, spiritisztákat és egyebeket jó messzire elkerülni! (Itt lép be a képbe a „fekete” és „fehér” Mágia közötti különbség, de az egy külön fejezetet érdemelne, most hagyjuk!)

A szellem teremtmények viszont saját maguktól is tehetnek ezt-azt, a Mindenhatónak alárendeltek az Úr akarata szerint, a démonok pedig „saját szakállukra”. Ilyenkor nincs köze valaha élt emberek szellemeihez az adott eseménynek, de nagyon is „szellemet lát” (tapasztal, hall, stb.) az illető, aki velük találkozik! (Sokszor bizony a „szellemidézések” alkalmával sem az adott elhunyt ember szelleme jelenik meg, hanem a démoni erők űznek csúfot azokból, akik ilyesmivel próbálkoznak!)

Tehát, mint látjuk, elég sokféle magyarázata lehet, ha valaki valami módon „szellembe botlik”. :-)

Mai utolsó al-témakörünk (bocsánat, hogy ilyen hosszúra nyúlik a blog ezen része, de nem tudtam, hol szakíthatnám meg) az un. „UFO” jelenségek, a földönkívüli lét. Itt is adott a 2 élesen elkülönülő vélemény: Van, aki hiszi, hogy léteznek más civilizációk, van, aki nem. :-)

Sok 100 éven át ez „tiltott téma volt”, képzelgésnek, butaságnak volt beállítva. Aztán az esetek, észlelések száma csak gyűlt és gyűlt… (Amiknek csak ha egy tört része valós, akkor sem lehet elmenni mellettük szó nélkül!) Alighanem ezzel is úgy járunk, mint a fentebbi témákkal, vagyis:

Az idegen civilizációk létezésére nincsenek bizonyítékok, de ki sem zárhatjuk a létezésüket! (Tehát megint egyik oldalnak sem lehet 100% -ig igaza! :-) ) Ott vannak a csak levegőből látható rajzok a földön, amiknek (bizonyítottan) néha 7-800, sőt több ezer éves a létrehozásuk dátuma! Hogyan keletkezhettek az ember akkori tudományos fejlettségi szintje mellett? De ott vannak a piramisok, amiket nem tudjuk, hogy építettek, a Húsvét szigeteken lévő szobrok, amiket ma sem tudnánk egyben megmozdítani, a több ezer éves barlangrajzok, amiken jól kivehetően asztronauták láthatóak, stb, stb, stb… Túl sok olyan eset, amit egy legyintéssel el lehetne intézni! Nem tudnám kimondani, hogy egyiknek sincs köze idegen civilizációkhoz! A „repülő csészealjak” észlelései már csak az a bizonyos hab a tortán.

Nézzük a keresztény ember szemszögéből: Az egyház hosszú ideig elutasította a témát, említésre sem méltónak titulálva. Ehhez képest néhány éve egy Ferences szerzetes (aki amúgy csillagász IS) nyilatkozta azt, hogy: „Ugyan kik vagyunk mi ahhoz, hogy kétségbe vonjuk a Mindenható alkotói szabadságát? Ha Ő úgy akarta, miért ne lehetnének máshol más világok is?” Jogos… Arról nem beszélve, hogy maga Jézus mondja a Bibliában: „Sok mindent kellene még mondanom nektek, de nem vagytok elég erősek hozzá.” (Utalván arra, hogy (egyelőre) bizony sok mindent nem tud(hat)unk!) Szintén Biblia, Jézus: „… más juhaim is vannak, azokról is gondoskodnom kell! Hallgatni fognak szavamra, egy nyáj lesz és egy pásztor!”

Tehát én (a blog vezércíme alapján, ebben a témában) azt szeretném... :

Fogadjuk el, hogy ilyesmik létez(het)nek és nem nem ment el az eszünk, nem vétünk a hitünk, vallásunk ellen sem, ha mind ezt tudomásul vesszük! :-)

A következő találkozásunk alkalmával más témák boncolgatásába fogunk! :-) Addig vigyázzatok magatokra és egymásra! ;-)