Tapasztalhattátok, hogy elég sokféle „kibeszéletlen” témát érintettem itt, a blogon. Általában előre eltervezvén, hogy „arról” mindenképpen írni szeretnék. Ez a bejegyzés azért más, mint a többi, mert nem terveztem el előre. Egyszerűen annyian hoztátok szóba és annyiféle módon közelítettétek meg, hogy szinte már „muszáj” górcső alá vennem kicsit. :-) Ez akkor is így van, ha abban is kivételt képez, hogy nekem sincs (nem lehet) róla pontos összképem. Tehát le fogok rakosgatni pár „mozaikdarabkát” egymás mellé, (amit tudhatunk) de tisztában vagyok vele, hogy ezekből a darabkákból nem fog összeállni egy teljes kép! Egyszerűen azért nem, mert nincs (nem lehet) a földön olyan ember, aki pontosan tudná a kérdésekre adott válaszokat.

Nézzük, miről is van szó:

Többször is érintettem nektek a túlvilág kérdését. Leírtam mi az, ami tudható a halál pillanatáról, a folytatásról „odaát”. Jogosan szegeztétek nekem a kérdést, hogy „de mi is van ott a jövőben, később”? Milyen az a másik világ, milyen a „sötét oldala”, milyen a fény oldala és mi lesz aztán? Az utolsó nap után, amikor véglegesen a pokol vagy a Mennyország lehet a „lakhelyünk”. Egyáltalán „hol vannak ezek” hol a túlvilág?

Azért (is) izgalmas kérdések ezek, mert még a hit útján járó, avagy a spiritualitás témákra fogékony emberek is nagyon sokféleképpen vélekednek róla. Még alapból azonos nézőpontok esetében is. (Ha megkérdezünk pl. két katolikus papot, nagyon valószínű, hogy más-más feleletet fognak adni. Holott… :-) )

Tehát igen, ez is egy „ingoványos talaj”, annyira az, hogy tényleg csak „mozaikdarabkákat” tehetünk egymás mellé. Általuk viszont egy hiányos, de alapjaiban mégis körvonalazódó választ fogunk kapni.

Mi az, amit elsőként tehetünk? Lapozzuk fel a „legilletékesebbet”. Mint mond Jézus erről?

„Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: „Nézd itt van, vagy amott!” Isten országa köztetek van.”

Fejvakarás… :-) Akkor hogy is van ez…? Ezt az idézetet azok szokták példának felhozni, akik szerint „a túlvilág” nem egy „másik világ”, hanem egyszerűen csak egy „tudatállapot”, egy mindent mindennel összekötő szeretetkapcsolat. Effektív „nincs” Mennyország, nincs „másvilág”, hanem a szellemünk egyfajta „más állapotba” kerül odaát és eben létezik örökkön örökké. De vajon érthetjük e ezt „így”, szó szerint? Hiszen szintén Jézus mondja máshol:

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van, ha pedig nem volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. És ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.”

Itt Jézus konkrét helyről beszél, ráadásul egy olyan helyről, amit még „fel kell készíteni” valami módon a mi fogadásunkra. Atyja házáról, amit nehezen hihetünk csupán „egyfajta tudatállapotnak”.

Másutt ezt olvassuk a Bibliában (szintén Jézustól) :

„Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről, napnyugatról és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a Mennyek országában.”

Ismét másutt (az utolsó vacsora alkalmával) Jézus maga mondja:

„Bizony, mondom nektek: többé már nem iszom a szőlőnek terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom Isten országában.”

Asztal és a szőlő terméséből ivás lehetősége… Nagyon úgy tűnik, hogy odaát enni és inni is fogunk valamiféle módon.

… és merre is lehet ez az ország?

„A feltámadás után nem nősülnek és férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint az ég angyalai a Mennyben.” -mondja Jézus. Figyeljünk minden szóra! „ÉG angyalai”. Érdekes, hogy az ember ősidőktől fogva „valahol odafenn” sejti a túlvilágot, amit maga Jézus erősít meg ebben a mondatban. Ráadásul nem csak itt, hanem:

„Engedj, még nem mentem fel Atyámhoz.” -mondja Jézus közvetlenül azután, hogy a kereszthalála után feltámadt. („… még nem mentem FEL...”)

Másutt pedig, kicsivel később:

„Miután ezeket mondta, a szemük láttára felemelkedett, és felhő takarta el a szemük elől. Miközben nézték őt, amint az égbe ment, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában. Így szóltak: "Galileai férfiak, miért álltok és néztek az égre? Ez a Jézus, aki felvétetett mellőletek, úgy jön el ismét, ahogy az égbe felmenni láttátok.”

Tehát Jézus újra és újra „valahol odafenn” jelöli meg helyét annak a bizonyos másik világnak. De többet erről egyszerűen nem tudunk, nem tudhatunk. Viszont akár az átmeneti állapotot vesszük alapul, (ami Jézus második eljöveteléig, tehát az utolsó földi napig tart) akár a majdani, örök időkre szóló Mennyországot, nem tudhatjuk, milyen lesz ez és mi hogyan élünk majd benne. Nagyon kevés infóval azok szolgálhattak, akik valamiféleképpen „jártak már odaát”, de mégis visszatérhettek. Az ő elbeszéléseik nagyjából fedik a Biblia lapjain található információkat. (Végtelen, leírhatatlan felszabadult, béke, öröm, nyugalom, szeretet érzés… A földihez nem hasonlítható tér és időérzet, a fizikai test hiánya, „gondolatátvitellel” történő kommunikáció, stb. Tehát mintha szellemek volnánk. (Hiszen „odaát” azok is vagyunk. „Mint az ég angyalai a Mennyben”.) Ugyanakkor senki nem számolt be olyanról, hogy „lebegés a semmi közepén”, tehát nem lehet, hogy csupán egy „megváltozott tudatállapotból” állna a túlvilág. A Biblia, (Jelenések könyve) is így fogalmaz:

„Akkor új eget és új földet láttam. A régi ég és föld eltűnt”.

Avagy másutt:

„Íme, újjá alkotok mindent.”

Tehát „valami” lesz odaát! Már Jézus is ezt tanította a gazdag ember és a szegény Lázár esetében. Egy kettéválasztott helyen, jól látható, átélhető, érezhető valóságot festett elénk Isten fia, nem pedig csupán egy „módosult tudatállapotot”. De megint odajutunk, hogy nem tudhatjuk, milyen lesz a Mennyország és a pokol. Jézus (nyilván nem véletlenül) csak általánosságban beszélt róluk. A Jelenések könyvét alapul véve (sokan ezt teszik) viszont szintén tévútra jutunk, mert annak kb. háromnegyede nem szó szerint értendő, hanem „jelképesen”. („Kettő és egy nap” = rövid idő, „négyszer százezer”=sok, stb. Tehát valós információk, csak nem konkrétan.)

Amit biztosan tudhatunk:

– Megőrizzük szellemünk (földi tudatunk) minden apró részletét, de mégis valamiféle módosult állapotba kerülünk, amiről nincsenek konkrét információink.

– Szellemi testet kapunk a fizikai helyett. („Romlásban hal el, romlatlanul támad fel.”)

– Nem „jön el” szembetűnő módon a túlvilág, tehát földi életünkben nem lehet a helyet beazonosítani. Egy másik dimenzióról beszélünk, amiről Jézus azt mondja: „Nem lehet azt mondani, hogy nézd, itt van, vagy amott...”

– A jelenlegi lelkivilágunkban ott lehet a Mennyország valós előképe, (annak majdani fontos része) a béke, a szeretet, a jóakarat… („A Mennyek országa bennetek van.”)

– Valahol „fenn” kell elképzelnünk, a Biblia (és maga Jézus) többször is utal erre.

– Valamiféle „ország” a Mennyország, hiszen Jézus ezt fogja mondani az utolsó napon: „Jöjjetek Atyám áldottai és vegyétek birtokba a kezdetektől fogva nektek készített országot.”

– Egy hely, ahol „nem nősülnek és férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint az ég angyalai...” Tehát egyfajta mindent és mindenkit átható egyetemes szeretet és tiszta boldogság jellemzi.

– Szellemi kommunikációval érintkezünk majd, nem hangokkal, legalábbis erre utal az, hogy a Tábor hegyen Jézus mellett az apostolok felismerik Mózest és Illést úgy, hogy (lévén jóval régebben éltek, mint ők) sosem láthatták őket és ott nem is beszélnek velük. (Csak Jézus, aki felviszi őket a hegyre.) Tehát esélyes, hogy odaát megismerünk bárkit akkor, ha egyszerűen ránézünk és tudni akarjuk, kicsoda.

– Valószínűleg látni a Mennyből a poklot és a pokolból is a Mennyországot, legalábbis Jézus elég konkrétan utal erre. („De köztük áthidalhatatlan szakadék van...”)

– Úgy tűnik, hogy az „asztal”, evés, ivás, része lesz az életünknek valamiféle formában a túlvilágon is.

– Nem tudjuk, miféle módon, de hasonló lesz a földi élethez abban is, hogy a Jelenések könyvében ez áll: „Akkor új eget és új földet láttam. A régi ég és a régi föld eltűnt.”

A végleges pokolról (illetve az utolsó napig tartó előképéről) még ennyi információnk sincs, de... Szerintem nagyon örüljünk ennek! Jézus mindig csak egy mondatot ismételgetett ezzel kapcsolatban:

"Ott sírás lesz és fogcsikorgatás."

Tehát valamiféle örökös szenvedésben részesül a szellemünk.

Összefoglalván: A jelenlegi életünkhöz több módon hasonló, de több módon nagyon különböző lesz az életünk odaát. Pontos ismereteink nincsenek, nem lehetnek róla, Jézus valamiért így akarta. El kell fogadnunk. De ezek az apró információmorzsák, amiket átadott nekünk, szerintem épp eléggé biztatóak (és a pokolról elrettentőek) ahhoz, hogy nagyon akarjunk majd a Mennybe kerülni! :-)

A következő blogbejegyzésig vigyázzatok magatokra és egymásra! ;-)