Azt szeretném...

2016\03\31

A bűn, a büntetés és annak módszerei a társadalomban.

 Ahogyan azt legutóbb ígértem, most teljesen más vizekre evezünk! Egy olyan téma kerül górcső alá, ami szintén gyakran szembejön, mégsem foglalkozik látszólag vele senki! Illetve a témával magával igen, de az ezzel kapcsolatban felvetődő kérdésekkel nem nagyon…

A probléma több ezer éves!!! Mégsem változott azóta érdemeben tulajdonképpen semmit! A mai napig ugyanazt a régen elavult, mindenkinek káros rendszert alkalmazzuk!

Mi történik, ha valaki súlyosabb törvénytelenséget követett el és ezt rá is bizonyítják az illetőre? Jobb esetben pénzbírság, vagy felfüggesztett szabadságvesztés jár érte, rosszabb esetben pedig…

Na, erről szól a mai blog mai tartalma!

Hogy is van ez…? A jelenlegi probléma a börtönök túlzsúfoltsága. EU szinten is kiemelkedően, amiért az államnak egyre-másra újabb és újabb börtönöket kellene építenie! Nézzünk kicsit körbe, mi a helyzet a földrészünkön? Hollandiában, Írországban és Dániában tavaly bezártak, átalakítottak és / vagy lebontottak börtönöket, mert egyszerűen nem volt rájuk szükség! Elképzelhető volna, hogy ott csupa szent életű ember lakik? Aligha… Egyszerűen arrafelé talán kezdik végre megtanulni azt a leckét, aminek a létezéséről itthon még (látszólag) nem is tudnak! (… és a föld országainak kb. 90% -ban szintén nem.) Gondoljuk hát végig röviden, a jelenlegi büntetés végrehajtás kinek jó, kinek előnyös, kinek hasznos?

– Az állam építi, tartja fenn a börtönöket, az EU folyamatos morgása közepette próbál újabbakat létesíteni, hogy a jelenlegi embertelen körülményeken, zsúfoltságon változtasson. Rengeteg pénzt visz el, pláne ha nem teljesítjük az elvártakat, lévén akkor az ország büntetésre is számíthat! (Mert nem megfelelően büntet.) Tehát: Az államnak ez így semmiképpen nem jó, nyűg, teher, örökké egy megoldandó probléma! A jelenlegi állás szerint még évtizedekig nem érjük utol az elvárt szintet, hiszen nem csak új börtönöket kell építeni, hanem a régieket is fel kellene újítani! (Azok nagy része a 70' -es, 80' -as évek szintjén van!)

– Az egyénnek nem kell ecsetelnem, mennyire borzalmas mind ez, hiszen hónapokra / évekre (attól függően, milyen ítélet alá esik) kiszakad a természetes életkörülményeiből, elszakad a családjától, esetlegesen gyerekeitől, talán ápolásra szoruló felmenőitől, akiket lehet, hogy kiszabadulván már nem is talál életben! Az illető „megjavul” attól, hogy lecsukják? Aligha… Sőt… Amilyen környezetbe, társaságba „odabent” kerül, csak rosszabb lesz, mint volt előtte! Lelkileg esetleg teljesen megnyomorodik egy életre, munkáját, egzisztenciáját elveszíti, stb. Sorolhatnám még… Egyértelmű, hogy CSAK káros hatása van az elítéltre nézve!

– A környezetét, rokonságát, baráti körét tekintve pedig… A helyzet nagyjából ugyanez, hiszen elveszítik az adott illetőt, kiszakad az életükből, hatalmas lelki és akár anyagi terhet róva rájuk! Tehát számukra is szörnyű!

– A társadalom egészére nézve pedig… Nos, ez már erősen függ attól, az illető mit követett el! Ha erőszakos bűncselekményt, akkor nyilván jó, de ez talán az egyetlen ilyen kivétel! (De erre mindjárt visszatérek bővebben...)

Láthatjuk tehát, hogy kissé leegyszerűsítve, lesarkítva a „börtönbe zárjuk, mert valami módon áthágta a törvényt” -féle rendszer (kivéve erőszakos bűncselekmények elkövetői) MINDENKINEK csak rossz!!! Rossz az államnak, rossz az egyénnek, rossz a családnak, rossz a társadalomnak…

A szabadulás, büntetésének letöltése után pedig (már megint) csak rossz mindenkinek:

– Az államnak egy rakat pénzébe kerül újra integrálni az illetőt a társadalomba.

– Az illető nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem fogja a helyét megtalálni, miután visszanyerte szabadságát!

– A család talán nem is várja, mire kikerül a rácsok mögül, de ha mégis, akkor sem lesz soha olyan szoros kötelék már köztük, mint amilyen a büntetés letöltésének megkezdése előtt volt!

Vagyis: Már megint oda lyukadunk ki, hogy a büntetés UTÁNI időszak is csak teher és nyűg MINDENKINEK! Az államnak, az egyénnek, a családjának, a társadalomnak… (Kis túlzással: Lerombolnak vele egy emberi életet!)

Összességében elmondható, hogy ezzel a több évezrede megkövült intézménnyel és az ehhez köthető módszerrel csak rontunk a helyzeten! Senki nem lesz jobb tőle, mindenkinek ártunk, mindenkire terhet rakunk általa! Már a büntetéssel is, de az utána következő időszakkal is! A törvénytelenséget elkövető nem hogy megjavulna, de sokkal rosszabb helyzetbe kerül a rácsok mögött és onnan kijutva is! A család, a társadalom pedig szintén számkivetettként kezeli, visszafogadni ugyanolyan szinten képtelen lesz az illetőt!

A kérdés jogos: Hogyan állhat fenn máig is ez a réges régen életképtelen, mindenki számára tökéletesen negatív, csak károkat okozó rendszer? Ahhoz, hogy teljes képünk legyen, itt kell megemlítenünk újra a fentebb már érintett „kivétel” esetét is! Hiszen ha van a börtön (fogház, fegyház, stb.) életképességének egyetlen egy indoka, akkor az épp ez: Kiiktatni a társadalomból az arra veszélyes egyéneket! Jogos és bölcs döntés elkülöníteni őket, hiszen károsak, veszélyesek a többi emberre nézve! A mai törvénykezési rendszer (meg az elődei, több ezer évre visszamenőleg) ott hibáznak, hogy „egy kalap alá veszik” a „törvénytelenségeket” és azok elkövetőit! Természetesen (súlyosságtól függően) más-más időtartamra, de mindannyiukat ítélhetik szabadságvesztésre. A probléma gyökere pedig épp ITT VAN! (… és furcsa, hogy ez eddig valahogy nagyon keveseknek jutott csak eszébe! Talán a fentebb említett Hollandok, Írek, Dánok már kapiskálják ugyanezt.) Pedig a helyzet nem túl bonyolult és a probléma önmaga tálcán kínálja a megoldását is:

CSAK azt volna szabad rácsok mögé dugni, aki (bárminemű!) erőszakos bűncselekményt követett el, vagy bizonyítottan el akart ilyet követni! Ezeket jogos és fontos elkülöníteni, tehát „lecsukni”! A társadalom, az emberek érdekében! Hangsúlyozom újra a „BÁRMINEMŰ” szót, mert ideérteném pl. az állatkínzást is! Akiben erőszakos hajlam van és bármiféle élőlényen ezt kiéli, az kerüljön rácsok mögé!!! Maximálisan egyetértek vele!!! De hogy a szomszéd zárkába dugjuk azt, aki adót csalt, tárcát lopott, (mert pl. éhes) vagy szerzői jogot sértett… Megoldunk vele bármit is?

A helyzet kb. olyan, mint ha megtalálnánk az autónkban egy hibás alkatrészt és azt jól elzárnánk egy szekrénybe 3 évre! Aztán elővennénk és újra megpróbálnánk beépíteni az autóba, hiszen már letöltötte „büntetését” a szekrényben, kivetve a szerkezet egészéből. Miután pedig megpróbáljuk az alkatrészt újra integrálni a a többi közé, (a szerkezet egészébe) jön majd a csodálkozás, hogy valahogy mégsem lett igazi, akkor sem működik jól, sőt, igazából rosszabbul működik, mint amikor kivettük onnét. :-) Háttt… Így van azzal is, akit büntetésből lecsuknak!

Viszont ha ez így igaz, (már pedig igen!) akkor a helyzet további kérdést is jogosan felvet:

Mi legyen azokkal, akik NEM erőszakos bűncselekményt követtek el, de mégis csak áthágták valahol a törvényt? A „semmi” nyilván nem megoldás, hiszen akkor bárki elkövethetne bármit és ki is tört az anarchia! Tehát a börtön „a ló” egyik oldalára esés, a büntetlenség pedig „a ló” túloldalán történő leesés. A megoldás valahol a kettő között van és én az egyszeri ember logikájával valahogy így képzelném el:

– Aki erőszakos bűncselekményt követett el, (vagy bizonyítottan ilyenre készült) azt be KELL zárni! Aki visszaeső, azt ki sem szabad többé engedni!

– Aki NEM erőszakos bűncselekményt követett el, azzal a társadalom egészére (valami módon) hasznos munkát KELL végeztetni! (Bármi lehet! A hólapátolástól az építkezésen át, mások ápolásáig akármi!) De mind ezt úgy, hogy az illető (letöltve egy átlagos napi munkaidőt) HAZAMEHET utána nap mint nap a családjához! (Hétvégén meg pl. velük is maradhatna.) Ezzel elérve, hogy onnan ne szakadjon ki, a társadalom egészéből pedig szintén ne! Amennyiben az illető ezen büntetését nem végzi megfelelően, AKKOR szó lehetne róla, hogy bezárják, hiszen esélye volt rá, hogy (szó szerint) megjavuljon, de nem élt vele! Ha a büntetése alatt újabb bűncselekményt követne el, AKKOR pedig szintén be KELL őt zárni, hiszen nem működött együtt az őt „jó irányba terelgetni próbáló” hatósággal!

Mi lenne mind ennek a következménye?

– Egy csomó börtön fölöslegessé válna, megszűnne a zsúfoltság!

– Csak azok lennének rács mögött, akik erőszakos bűncselekményeket követtek el és azok, akik nem működtek együtt az emberséges büntetés végrehajtás alatt!

– A büntetés végrehajtás állományába tartozók NEM veszítenék el állásukat, (sőt, sokakat kellene még felvenni, csökkentve ezzel a munkanélküliséget) mert az arra szerződött munkahelyeken megjelenhetnének, felügyelvén a büntetésüket épp ledolgozókat. (Ezek a munkahelyek amúgy sokféle kedvezményben részesülhetnének az állam által, így megérné nekik a büntetésben lévők foglalkoztatása!)

– Az elítéltek (csökkentett, de) emberi fizetést kapnának, a börtönben szerezhető éhbér helyett, így a családjukra is kevesebb terhet róna az állam, mint az ezer éve elavult „rács mögé dugjuk” -módszerrel!

– A társadalom nyerne vele, hiszen olyan munkákat végeznének el, amikre amúgy nincs nagy tolongás. (Egészségügyi, szociális ágazat, kármentés, kármegelőzés, köztisztaság, stb.)

Összefoglalván:

Így nyerne az állam, nyerne a társadalom, nyerne a család és nyerne az egyén is! Miközben az illető mégis büntetését töltené, hiszen áthágta a törvényt! De nem úgy hágta át, mint az, aki megkínoz egy állatot, megerőszakol egy nőt, vagy ne adj Isten megöl egy embert!

A Blogom címéből adódóan… „Azt szeretném”, hogy különbséget tegyünk bűnös és bűnös között a büntetés módszerében, hogy aki bűnt követett el, ne vezekeljen ezért egy életen át, hanem megtalálja a helyes irányba vezető utat ismét! Ezzel hatalmas terhet levéve a saját, a családja az állam és a társadalom egészéről! NEM a büntetés ellen vagyok, hiszen aki törvényt szegett és ezzel "lebukott", az bűnhődjön! De ne egy életre és ne a környezetével együtt!

Következő alkalommal ismét teljesen más téma kerül napirendre! :-) Addig vigyázzatok magatokra és egymásra! ;-)

2016\03\06

A túlvilág kérdése 4.

A túlvilágra kerülésünk mikéntjéhez kapcsolódva, az ottani (avagy annak hitt) teremtményekről is ejtsünk még néhány szót! Már csak azért is, mert ezek valahogy újra és újra megjelennek az e világi életünkben is!

„Szellemjárás”… Talán az emberiséggel egyidős téma. A történelem folyamán újra és újra egyesek szellemeket vélnek látni, megmagyarázhatatlan jelenségeknek szem és fültanúi! A világ erre általában háromféle módon reagál manapság:

- Ugyan már, szellemek nem léteznek, (ezt ugye a blog előző fejezetében cáfoltuk) amúgy is butaság az egész, csak kitaláció, babona, stb. (Ezeket a nézeteket pedig „hangosan” terjesztik, egyszerűen komolytalan dolognak feltüntetve az egész témát.)

- Itt-ott bizonyítékok vannak rá, hogy „valami bizony történt”, 100% -ig szavahihető emberek részletesen elmesélnek ilyen eseményeket, sőt, van, aki hazugságvizsgálatnak is aláveti magát, ahol bebizonyosodik, hogy az illető igazat beszél! Mit tesz ilyenkor általában „a mai világ”? Hogyan reagál? Egyszerű: Hallgassuk agyon az esetet, akkor „meg sem történt” és így nem kell megmagyaráznunk azt, amit nem tudunk a tudomány mai állása alapján megmagyarázni. (Nem értem, miért „ciki” egyeseknek, (pl. szkeptikusok) hogy bizonyos dolgokra (még) nincs a fizika, kémia, matematika, (stb.) által valamiféle megfejtés / magyarázat. Már Szent Ágoston megmondta anno, hogy a (számunkra) „természetfeletti” jelenségek nem a természet törvényeivel állnak szemben, csak azzal, amit a természet törvényeiről eddig tudunk!)

- Elhiszik / tudják, hogy vannak szellem teremtmények. De lássuk be, ők (mi :-) ) vagyunk kisebbségben ebben a csoportban sajnos.

Rengetegféle szellem, „kísértet” és hasonló történet kering a világban! De ezek egy része (ha kicsit utánajárunk) elég jól „bekategorizálható” az alapján, hogy HOL és MI MÓDON tapasztalták meg őket. Pl.:

- „Kísértet kastélyok”. Angliában, Skóciában, Írországban elég sokat találni belőlük, de a világ más tájain is felbukkannak „szellem lakta épületek”. (Amik természetesen nem feltétlen kastélyok, némelyik egyszerű ház, lakás, stb.) Jellemzőjük, hogy újra és újra, ahhoz a helyhez kötve tapasztalják meg a jelenségeket.

- Temetők és környékükön lévő területek. (Szintén...)

- Un. „szeánszok”, szellemidézések, szellemteremtmények életre hívása, fekete misék, stb. (Ezeknél a készakarva történő kapcsolatfelvételről beszélünk.)

- Jó vagy gonosz szellemek valós megjelenései, ill. azok által (saját maguktól) okozott megmagyarázhatatlan jelenségek.

Ezektől függetlenül is előfordulhatnak természetesen egyéni esetek, de a döntő többségük valamelyik csoportba illik a fentebbi négyből.

Ahhoz, hogy kicsit értsük a témát, fontos megemlíteni, hogy az emberi agynak (már tudományosan jó ideje bizonyítottan) adott egy un. „gondolati frekvenciája”. Ez jól mérhető műszerekkel! Egészen más rezgésszámú az öröm, a bánat, az aggódás, a félelem, stb. Ennek a környezetünkre szintén jól dokumentálható hatásai vannak. (Legegyszerűbb példák erre a víz, vagy egy növénypalánta más-más gondolati frekvenciával történő folytatólagos „bombázása”. A 2 különböző gondolattal „kezelt” víz lefagyasztva egészen más hókristályokat fog produkálni! A pozitív gondolatok által szabályos, csodás kristályok lesznek, míg a negatív gondolatok amorf, szabálytalan kristályokat eredményeznek! A növényeknél pedig jól látható fejlődési eltérés tapasztalható a 2 különböző gondolati frekvenciának kitett palánta között! A pozitív gondolatok mellett egészséges, erős növény fejlődött, míg a negatív gondolatok mellett csökevényes, beteges… Ezek mára egyszerű tények.) Miért hoztam fel őket példának? Azért, mert így talán jobban érthető, hogy gondolatainknak bizony teremtő, erős befolyással bíró hatalma van a környezetünkre! Így, (ezek által is) jöhetnek létre az un. „szellem észlelések”, amik kicsit sem szellemek! :-) Hanem az ott élő emberek un. „gondolati kivetülései”! (Ami NEM egyenlő a „képzelgéssel”, az illetőek valóban átélik / tapasztalják!) Ezeket szoktuk „lidérceknek” is nevezni, tehát ők nem valódi szellemek, hanem az emberek gondolatából táplálkozó, azok által létrejött jelenségek. Amik (ha elég hosszan, gyakran, újra és újra táplálva vannak) bizony manifesztálódnak olyan szintre, hogy az illető(k ) „szellemet lát(nak)”! A kísértetkastélyok históriáinak kb. 75% -a ilyen „lidérc”, ami a (néha sok 100 évre visszamenően létező) hiedelmekből táplálkozik. Ha az ott élők nem tartanák fenn a témát, nem beszélnének róla, nem hinnének benne, nem AKARNÁK látni őket, akkor a jelenségek legtöbbször maguktól abbamaradnának! Fontos újra leszögezni, hogy ezek nem képzelt esetek, valóban tapasztalnak az illetők megmagyarázhatatlan jelenségeket, de ezeket tudtukon kívül saját maguk okozzák! Így az ilyen „szellemjárás” nem bizonyítja (de nem is cáfolja!) a szellem teremtmények (avagy a valaha emberként létezettek) földi megjelenéseit! Ellenben sokkal inkább alátámasztja a hajdani, ősi mondást, ami épp az ellenkezője annak, amit (sajnos) olyan sokan manapság magukénak vallanak. („Hiszem, ha látom.” Ennek az eredetije úgy hangzott: „Látom, ha hiszem.”)

Kicsit más eset a temetők világa, (bár nyilván ott is van egyfajta, bizonyos mértékű átfedés a lidércek felé, de százalékos arányban valószínű, kevesebb, mint a „kísértet lakta” házakban / lakásokban) ott bizony néha előfordulnak valós, hiteles „szellemjárások”. De ennek megint viszonylag egyszerű oka van. (… bár a „miért van így” -re nem tudjuk a pontos magyarázatot.) Bizonyos emberek szellemei (a fizikai testükből kilépve) nem, vagy csak nehezen „találnak át” a túlvilágra. Mivel a testük utolsó helye a temető, így néha bizony „ott ragadnak” és fel-felbukkannak, míg megtalálják az utat oda, ahová menniük kell! Sok-sok esetet végigolvasván nekem (és másoknak is) az a véleménye, hogy a legtöbb ilyen eset akkor következik be, ha az illető valami hirtelen, váratlan halállal hal meg. (Pl. infarktus, baleset, gyilkosság, stb.) Ilyenkor a szellemünket olyasfajta „sokk” éri, hogy bizonyos ideig annak sincs tudatában, hogy (a fizikai testük) már nem él! (Ezt jó néhány, klinikai halálból visszahozott eset is bizonyítja!) Néhány kísértetkastélynak „ilyen” szelleme volt, (amit általában felváltott a lidérc jelenség) a temetőkben is néha ezért látnak (valóban) szellemeket, ahogy pl. balesetek helyszínén is néha fel-felbukkan az, aki ott halálos balesetet szenvedett. (Jó néhány ilyen dokumentált eset van!)

A szeánszok, szellemidézések, fekete misék és társaik mind-mind olyan, erőszakosan kikényszerített kapcsolatfelvételek a szellemvilággal, amit pl. a Biblia határozottan TILT! Nem azért, mert csalás, vagy humbug, (természetesen hozzá nem értők keze alatt sok ilyen is van) hanem azért, mert nagyon is működik! (A Biblia is szemléletesen leír egy szellemidézést! Bizonyítván, hogy létező, de épp ezért tiltott dologról van szó!) Az esetek nagyobb százalékában mára ezek átverések, mások becsapásai és semmiféle szellem nincs az adott helyen! De van, akiknél igen, így a médiumokat, spiritisztákat és egyebeket jó messzire elkerülni! (Itt lép be a képbe a „fekete” és „fehér” Mágia közötti különbség, de az egy külön fejezetet érdemelne, most hagyjuk!)

A szellem teremtmények viszont saját maguktól is tehetnek ezt-azt, a Mindenhatónak alárendeltek az Úr akarata szerint, a démonok pedig „saját szakállukra”. Ilyenkor nincs köze valaha élt emberek szellemeihez az adott eseménynek, de nagyon is „szellemet lát” (tapasztal, hall, stb.) az illető, aki velük találkozik! (Sokszor bizony a „szellemidézések” alkalmával sem az adott elhunyt ember szelleme jelenik meg, hanem a démoni erők űznek csúfot azokból, akik ilyesmivel próbálkoznak!)

Tehát, mint látjuk, elég sokféle magyarázata lehet, ha valaki valami módon „szellembe botlik”. :-)

Mai utolsó al-témakörünk (bocsánat, hogy ilyen hosszúra nyúlik a blog ezen része, de nem tudtam, hol szakíthatnám meg) az un. „UFO” jelenségek, a földönkívüli lét. Itt is adott a 2 élesen elkülönülő vélemény: Van, aki hiszi, hogy léteznek más civilizációk, van, aki nem. :-)

Sok 100 éven át ez „tiltott téma volt”, képzelgésnek, butaságnak volt beállítva. Aztán az esetek, észlelések száma csak gyűlt és gyűlt… (Amiknek csak ha egy tört része valós, akkor sem lehet elmenni mellettük szó nélkül!) Alighanem ezzel is úgy járunk, mint a fentebbi témákkal, vagyis:

Az idegen civilizációk létezésére nincsenek bizonyítékok, de ki sem zárhatjuk a létezésüket! (Tehát megint egyik oldalnak sem lehet 100% -ig igaza! :-) ) Ott vannak a csak levegőből látható rajzok a földön, amiknek (bizonyítottan) néha 7-800, sőt több ezer éves a létrehozásuk dátuma! Hogyan keletkezhettek az ember akkori tudományos fejlettségi szintje mellett? De ott vannak a piramisok, amiket nem tudjuk, hogy építettek, a Húsvét szigeteken lévő szobrok, amiket ma sem tudnánk egyben megmozdítani, a több ezer éves barlangrajzok, amiken jól kivehetően asztronauták láthatóak, stb, stb, stb… Túl sok olyan eset, amit egy legyintéssel el lehetne intézni! Nem tudnám kimondani, hogy egyiknek sincs köze idegen civilizációkhoz! A „repülő csészealjak” észlelései már csak az a bizonyos hab a tortán.

Nézzük a keresztény ember szemszögéből: Az egyház hosszú ideig elutasította a témát, említésre sem méltónak titulálva. Ehhez képest néhány éve egy Ferences szerzetes (aki amúgy csillagász IS) nyilatkozta azt, hogy: „Ugyan kik vagyunk mi ahhoz, hogy kétségbe vonjuk a Mindenható alkotói szabadságát? Ha Ő úgy akarta, miért ne lehetnének máshol más világok is?” Jogos… Arról nem beszélve, hogy maga Jézus mondja a Bibliában: „Sok mindent kellene még mondanom nektek, de nem vagytok elég erősek hozzá.” (Utalván arra, hogy (egyelőre) bizony sok mindent nem tud(hat)unk!) Szintén Biblia, Jézus: „… más juhaim is vannak, azokról is gondoskodnom kell! Hallgatni fognak szavamra, egy nyáj lesz és egy pásztor!”

Tehát én (a blog vezércíme alapján, ebben a témában) azt szeretném... :

Fogadjuk el, hogy ilyesmik létez(het)nek és nem nem ment el az eszünk, nem vétünk a hitünk, vallásunk ellen sem, ha mind ezt tudomásul vesszük! :-)

A következő találkozásunk alkalmával más témák boncolgatásába fogunk! :-) Addig vigyázzatok magatokra és egymásra! ;-)

2016\02\23

Túlvilág kérdése 3.

 Legutóbb boncolgattuk a: tulajdonképpen az embernek „mije is támad fel és hová / mire” -kérdését, amit próbáltam egyszerű, hétköznapi módon megközelíteni. (Már amennyire egy ilyen kérdéssel ezt meg lehet tenni ugye…) Kiindulva abból, amit akár egy nem vallásos, de a túlvilágot elfogadni képes ember tudhat, ha némileg utánajár a témának. Ott varrtam el a szálakat, hogy bizony kimaradt néhány furcsaság, bizonyos nézetek és megválaszolatlan kérdések, amikre azért nem ártana kitérni, hogy globálisabb, teljesebb képünk lehessen.

A világ elég nagy részén elterjedt nézet, hogy nem egyszer élünk, hanem újra és újra, tehát ismét „leszületünk a földre” egy másik testben, máshová. Ezeket a tanokat manapság a Buddhizmusból eredeztetjük első sorban. Akik találkoznak a reinkarnáció (lélekvándorlás) fogalmával, (és az ember fizikai halála utáni létezését valamilyen formában elfogadják) azok nagy része erről 2 csoportra oszlik: Teljes elutasítás, avagy teljes elfogadás. Ha picit beleássuk magunkat, (mindkét oldal érveit szemügyre véve) akkor viszont (előbb-utóbb) oda jutunk, hogy egyik elmélet sem állhat meg a maga teljességében! Természetesen szó sincs arról, hogy én itt vallások között próbáljak „rendet tenni”, egyiket jobbnak, másikat hibásnak beállítani, (hiszen ki vagyok én ehhez?!) de valamiféle logika alapján próbálnék tisztábban látni! Nézzük előbb az elutasítókat:

A Buddhizmust és néhány spirituális tant leszámítva a világ vallásai elutasítják az újra (fizikai testben) megszületés elméletét. A Tóra, a Biblia és a Korán sem támasztja alá ezt sehol, sőt… Sem a Jézus előtt született próféták, sem Jézus maga, sem Mohamed próféta (stb.) sehol nem utal arra, hogy az ember újra testet ölthetne itt a földön (!), miután meghalt. Igaz, nem is cáfolják sehol, de ennek elég egyszerű magyarázata van: Akkor még nem is nagyon volt mit cáfolni! :-) Igaz, a Buddhizmust Krisztus előtt 6. századtól eredeztetik, de a többi vallással akkoriban nem nagyon keveredett / érintkezett! Ahol azok terjedtek, ott a Buddhizmus és a reinkarnáció tana nagyrészt ismeretlen volt! A zsidók, a keresztények és az iszlám is (valamilyen formában, rögtön, vagy később, de) egy túlvilági (!) életet fogad el, tanít, ami a fizikai test halála után következik! Tehát nincs visszatérés semmilyen formában a földön ezen 3 világvallás szent könyvei szerint. Ami ettől eltér, attól mereven elzárkóznak, butaságnak, mesének, avagy egyszerűen minden alapot nélkülözőnek titulálva azt. A legegyszerűbben úgy zárják rövidre a kérdést, hogy „nincs rá semmiféle bizonyíték”, hogy bárki is újra megszületett volna, hiszen (a reinkarnáció tana szerint is) itt, a földön, előző életeinkre nagyrészt nem emlékezünk. Továbbá megemlíthető, hogy a zsidóság, a kereszténység és az iszlám viszonylag jól követhető „dokumentáltsága”, eredete nagyjából átlátható. Míg a Buddhizmus gyökereiről, kezdeti időszakáról, sőt, Buddha életéről is (a témában otthonosan mozgó történészek szerint is) a tudásunk eléggé hézagos. (Annyi bizonyosnak látszik, hogy Buddha élt, létezett, tanított, rendet alapított.) A Buddhizmus elég nagy része hagyományokon alapul, a legeslegrégebbi Buddhista iratok Krisztus utáni 1. századból valók. (Tehát az első 600 év (kis túlzással) homályba vész.) Így a reinkarnáció elmélete is (bár több ezer évre nyúlik vissza) elég ingatag lábakon áll! Természetesen nem azok számára, akik hisznek benne, nézzük az Ő nézeteiket is:

Az alapok (leegyszerűsítve) úgy néznek ki, hogy a folyamatos leszületések addig folytatódnak, amíg szellemi, lelki individuum egyre tökéletesebb nem lesz és végül eljut a Nirvána (minden szenvedéstől való megszabadulás, teljesség) állapotába! A leszületések, (újra testet öltések) között akár hosszabb, több 100 év is eltelhet, eközben azonban a személyiség minden halál után elveszíti létét és feldolgozza a szellemi tapasztalatokat, élményeket, ami által az egyén jobbá, érettebbé, tökéletesebbé válik. Valamit fontos tisztázni ezzel kapcsolatban, mert itt is sokan „fogalmi dugóba” kerülnek, mint a blog előző részei kapcsán (pl. lélek - szellem) is. A reinkarnáció NEM azt mondja, hogy újra (többször) megszületünk, hanem azt, hogy újjá (!) születünk! Tehát: Az újraszületés azt feltételezné, hogy én XY (akinek most hiszem magam) valamikor újra meg fogok születni egy másik testben, más korok valamelyikében. Míg az újjászületés ezzel szemben azt mondja, hogy ÉN (AKI, azt hiszi, hogy ő XY) új testben, új személyiséggel, új tudattal, új tulajdonságokkal és új egóval újra meg fogok születni. (Ha homályos is volt esetleg ez eddig, így remélem, kicsit egyértelműbb! :-) ) Mint fentebb említettem, komoly (és cáfolhatatlan) érv a reinkarnáció tanával szemben, hogy tulajdonképpen nincs rá írásos bizonyíték (sem). Ezeket írásban csak kb. 600 évvel a Buddhizmus megszületése után kezdték terjeszteni. (Avagy nem maradt fenn belőle régebbi.) Ellenben vannak itt más bizonyítékok azok kezében, akik hisznek a lélekvándorlásban. Nézzünk néhányat:

- A tudomány által bizonyítottan létező dolgokba nehéz belekötni és vannak ilyenek, nem is kevés! Pl. ott vannak az ún. regressziós hipnózisban történő visszavezetések, amelyek többségét szakértők magnó-, illetve videofelvételen őrzik. Ezekben tisztán és érthetően a páciensek olyan dolgokat mesélnek, amik előző életeikben történtek velük! Persze rögvest gondolhatná az ember, hogy „hiszem, ha akarom”… De elég nagy részüknek később utánajártak és azt tapasztalták, hogy ezek az emberek olyan tájakat, történelmi eseményeket, embereket, körülményeket írtak le NAGYON pontosan, amikről fogalmuk sem lehetett! Sőt… Egyesek olyan nyelveken kezdtek folyékonyan beszélni, amiket soha nem tanultak, sőt, addig sosem hallottak! Ezek mellett nem lehet elmenni szó nélkül!

- Az ún. deja-vu érzés, illetve élmények („mint ha már láttam / átéltem volna”,) során előtörhetnek olyan emlékek, (ill. azok „foszlányai”) amelyek azt a különös megérzést keltik, hogy az adott helyszín, épület környezet, esemény, (stb.) már valahogy, valamilyen formában része volt az adott ember életének. De konkrét magyarázat nincs rá, beilleszteni semelyik életeseményébe nem tudja ezt az illető!

- A gyerekek (általában 6-7 éves korig) néha olyasmikről beszélnek, (teljes természetességgel) amikről még nem is tudhatnak. Számukra ismeretlen tájakról, helyzetekről, szituációkról, emberekről… (Aztán később ez a „kapu” bezárul bennük és már csak a fentebb említett regressziós hipnózisban lehet újra ezt „kinyitni”.)

- Bizonyos „fóbiák”, félelmek, megmagyarázhatatlan iszonyodások bizonyos helyzetektől, területektől, élőlényektől, (stb.) ugyanerre, tehát előző életre is utalhatnak. Mint a jéghegy csúcsa, az érzés lényege „megvan”, de azokat az egyén nem tudja semmihez sem kapcsolni, magyarázata nincs rájuk!

Hosszabban is lehetne még sorolni, de talán ennyiből is látszik, hogy a helyzet korántsem egyértelmű! Ha a mérleg 2 serpenyőjét nézzük, mindkét oldalon találunk okot, ami alapján afelé kellene döntenünk. Ha másért nem, hát pusztán logikai alapon is… Így hát valami módon „össze kell gyúrjuk” az ismereteinket és kisütni belőle valami „ehetőt”. :-)

Nem tehetek mást, mint hogy úgy kezdem a következő mondatot, hogy „A jelenlegi tudásom alapján szerintem”… (Lévén megtehetném, hogy most egy „kicsit” abbahagyom a blogot és majd 30-35 évnyi tanulás után folytatom nektek. :-D De kérdés, akkor ezt megtehetem e és titeket ez akkor érdekelni fog e még... :-) ) Tehát…

A jelenlegi tudásom alapján szerintem nem zárható ki, hogy bizonyos esetekben (!) a Mindenható úgy dönt, az illető „tegyen még egy kőrt”… Erre épp elég bizonyíték áll rendelkezésre, ill. arra biztosan, hogy ez nem zárható ki teljes bizonyossággal! :-) Szerintem (!) nem minden embernél fordul elő, de bárkivel előfordulhat! Ha belegondolunk, miért is ne…? :-) Isten dönthet úgy, hogy annak a szellemnek még teendője, dolga, ilyen-olyan befejezetlen ügye van, így kap egy másik testet ezek elvégzésére. A „végelszámolásnál” Neki egy kicsit hosszabb időről kell majd számot adnia, de ez semmiben nem befolyásolja a Mindenhatót és annak döntését az egyénre nézve. Nem tudom kizárni ezt, ugyanakkor újra hangsúlyozom, hogy nem tartom valószínűnek azt, hogy ez minden embernél így történik! (Ettől nyilván nem lettetek most okosabbak, de nézzétek el nekem, hogy én sem tudhatom, amit a világ jelenleg épp így nem tud(hat). :-) )

Úgy terveztem, hogy ez lesz a befejező része ennek a témának, de mégis lesz +1, lévén 2 valamelyest idetartozó témát nem érintettünk. Úgy érzem, azok nélkül nem lenne kerek a történet, (viszont itt, egyben nagyon hosszú lenne már) így azzal folytatom a 4. részben! Vigyázzatok magatokra és egymásra! ;-)

2016\02\09

Túlvilág kérdése 2.

… akkor folytassuk ott, ahol legutóbb abbamaradt! :-)

Addig eljutottunk, hogy „valami” bizonyára van a földi lét után, járt itt egy ember, aki azt mondta magáról, hogy „odaátról” jött, (és oda is tér vissza) a történelem pedig igazolja, hogy valóban létezett! Szintén tisztáztuk, hogy mindenféle vallás, hit rendben van, amíg azoknak valami módon rendezett a háttere! (Tehát nem kitalációkon, babonákon, téves hiedelmeken (stb.) alapulnak.) De mit is tudunk a túlvilágról, mi várhat ránk a fizikai test halála után? Ehhez először azt kellene tudnunk, hogy tulajdonképpen „mink is marad”, miután a test már nem a miénk! Ha kicsit szétnézünk a világban, érdekes dologba botlunk ez ügyben, ugyanis… A hívő emberek nagyobb része (a vallásuktól függetlenül) azt mondja, hogy a lelkünk az, ami tovább él! A hitetlen, avagy „a maga módján hívő” emberek nagyobb része (aki nem utasítja el a halál utáni létezés valamilyen formáját) pedig azt mondja, hogy a fizikai test halála után szellemek lesznek az emberekből, tehát a szellemünk él tovább! Ha valaki alaposan utánaolvas a kérdésnek, akkor lassan feloszlik a homály és rájön, hogy igazából mindkettő igaz! :-) (Csak sajnos mindkettő fél igazság.)

Nézzük a hitetlen emberek szemszögéből: Ők is ismerik a kifejezést: Jólelkű. Avagy: Lelki érték. A spirituálisan nyitottabbak pedig pl. ezt: Lélekvándorlás. (Külön téma lesz majd, most hagyjuk. :-) ) Tehát látható, hogy bár szellemként hiszik a halál utáni létezést, de a lélek fogalmát is jól ismerik. Nézzük a hívő ember szemszögéből is: Jézus a halála után feltámad és megjelent apostolainak. Azt mondta nekik: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” Vagy másutt, szintén a Bibliában olvasható: „Egyszer, ahogy az imádkozóhely felé tartottunk, találkoztunk egy jós szellemtől megszállt leánnyal, aki jóslásaival nagy hasznot hajtott gazdáinak. Pál után és miutánunk szaladt, és így kiáltozott: „Ezek az emberek a fölséges Isten szolgái, s az üdvösség útját hirdetik nektek.” (Stb.) Egyértelmű, hogy a hithű emberek is jól kell ismerjék a szellem fogalmát, ahogy maga Jézus is említi!

Tehát… Még rá sem tértünk a túlvilágra, máris szép kis káoszba botlottunk. :-) De azért némi tájékozódás után kiderül, nem is olyan vészes a helyzet! ;-)

Az ősi időkben még az ember hármas tagoltságáról szóltak az írások! Test – lélek – szellem. Később jöttek a „leegyszerűsített” verziók és a valahai, eredeti szövegek tudatosan / tudattalanul téves fordításai, így lett a szellem és a lélek „egybegyúrva”. Mint valami, ami marad a halálunk után is, ill. amik mi magunk maradunk a fizikai test halála után! Érdekes, hogy a meglévő káoszt ez ügyben valahogy senkinek nem akaródzik azóta sem eloszlatni. Pedig mennyivel jobb lenne tisztábban látni és az embereknek joguk is van hozzá szerintem! Lehetne itt hosszan fejtegetni, hogy akkor most tulajdonképpen mi is a lélek és mi a szellem, de ha így tennék, nem térnénk rá még 1-2 következő alkalomig sem itt arra, amit fentebb ígértem! :-) Így csak nagyon röviden...

Amit a lélekről tudhatunk:

A hitetlen is használja a kifejezést: „Lelket lehelt bele!” A hívő pedig ezt a mondatot többféle módon is értelmezheti! Ahogy a hitetlen, tehát képletesen. Na meg szinte szó szerint is, hiszen a Mindenható adja nekünk, általa élünk! Hogy is szokták mondani ha valaki távozik közülünk a földi életből…? „Vissza adta lelkét a teremtőjének!” Pontosan! :-) Tehát a lélek az, amit a Mennyi Atyától kapunk, általa élünk, létezünk és ezt halálunkkor Neki adjuk vissza! (Mert már nincs reá szükségünk „odaát”!)

Amit a szellemről tudhatunk: A hitetlen is sokszor vallja, „szellemet látott”, avagy „szellemjárás van”, vagy pedig ismeri a kifejezést: „Szellemileg sérül”, „szellemi játék”, szellemi nagyság, stb. A hívő pedig tisztában van vele, hogy létezik jó szellem, gonosz szellem, ahogy ezeket maga Jézus is szintén sokszor említette! (Pl. angyalok – démonok.) Tehát tudjuk, hogy a szellem egy önmagában nagyon is létező, értelmes, önálló életre képes teremtmény!

Ugye kicsit tisztul már a kép…? :-) Tehát igen, a halálunk után felbomlik a test-lélek-szellemi hármas egység! A fizikai test elhal, „porból van és porrá lesz”, ahogy a hívő ember tartja. A lelkünk visszaadjunk a teremtőnek és mi magunk, „filmszakadás nélkül” (ez is egy külön téma lehetne) tovább létezünk tudatunk, szellemünk teljes valójában, azaz szellemként! Na de hol is…? :-) Itt maradunk? („Kísértet”, szellemjárás, stb. Ez is külön téma lesz majd!) Vagy valahová „elmegyünk”?

A kérdések jogosan merülnek fel, mert sajnos mára itt is teljes a káosz! Nézzük, miket tudhatunk meg, ha kicsit utánajárunk, avagy belegondolunk, mi „ragadt ránk” az évek folyamán. :-)

Rögvest halmazati „csapásként” azt találjuk, hogy teljességgel összekeveredett a hitetlen ember, a spirituálisan nyitott, de nem hívő ember, a több 100 éves népi hiedelmeken, babonákon felnőtt ember és a hívő ember „tudománya”. Amiből már olyan „mesevilág” és katyvasz nőtte ki magát, hogy ember legyen a talpán, aki átlátja! :-) Próbáljuk meg szétcincálni! ;-)

A hitetlen ember szemszögéből ugye nincs semmi, tehát a halál után „végünk”. Ezt a hívők eleve elutasítják és nem csak a hitük mivoltából kifolyólag, hanem azért is, mert mára már elég sokan kerültek vissza „odaátról” (a klinikai halál állapotából) ahhoz, hogy tudjuk: Nem, nincs vége az életnek a fizikai test halálával, sőt… Akkor kezdődik csak igazán! De hogyan? A spiritualitásra nyitott, de nem hívő emberek szerint ilyen-olyan „létezési síkok”, avagy (kis kitérő utáni) újra leszületés következik, azaz reinkarnáció megy végbe. (Hosszú és külön lapot igényel majd ezek taglalása. :-) ) A sok 100 éves hiedelmek, babonák, mesék különböző módon bár, de néhány alapvető ponton mégis egységesen próbálnak meg választ adni a kérdésre. Furcsamód a hívő emberek nagyobb részénél ugyanez a helyzet, sőt… Ha néhány papot kérdez meg az ember, ők is (bár alapvetően egységesen, de) részleteiben eltérően látják a túlvilág kérdését! Ennek magyarázata talán abban keresendő, hogy az évszázadok alatt „tompultak” a hajdani, tiszta igazság képei és rá is rakódott jócskán néhány hiedelem, dogma, babona, (stb.) amitől már szinte teljesen átláthatatlan lett a kérdés! Nézzük a közös pontokat, amik a leginkább elterjedtek:

A túlvilág kettéosztása szinte mindenhol adott! Tehát a halál után vagy „a jók közé”, vagy „a gonoszak, rosszak közé” kerülhetünk. (Ill. egyes nézetek szerint egy harmadik, „kettő között lévő” hely is létezik, de ez igazából dogma és semmivel nincs alátámasztva!) Na de egyből és azonnal…? (Mert ugye sokszor elhangzik egy elhunytról, hogy pl.”Már biztos a Mennyországban van!”) De ennek jó néhány dolog ellentmond! Az, hogy a földi életünkben megélt tetteink, gondolataink, szándékaink, (stb.) elkísérnek minket „odaátra” is, (fogalmazzunk úgy) több mint valószínű, tehát eddig rendben van. (Az „odaátról” visszatértek mind ezt mondják!) Ugyanakkor pl. Jézus azt tanította, hogy az utolsó ítéletkor (az utolsó napon) Ő ismét eljön majd és AKKOR (!) hoz ítéletet a földön valaha élt minden emberről! Tehát Mennyország és pokol (amennyiben ezek létezését feltételezzük) addig nem játszhat szerepet, hiszen „a határozat” előtt még nem lehet semmiféle végső „ítélet”! Ezen felül Jézus Maga mondta, hogy: „Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Aztán ha elkészítettem, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.” … és ezzel megdőlni látszik rögvest az a „ránk kövesedett” nézet, hogy a halál után a Mennybe, vagy a pokolra kerülhetünk! (Ami még nem készült el, oda nem is kerülhetünk!) Viszont ha adott, hogy tetteink, gondolataink, terveink, szándékaink (stb.) elkísérnek minket, akkor hová? Nyilván nem egy helyre, ez az egyszerű logikának, a hitnek, vallásoknak is mind ellentmondana! A Bibliában is ott találjuk Jézus azon tanítását, ahol a gazdag ember és a szegény Lázár esetével szemlélteti, mi is várható. A sztori rövid lényege: Adott egy gazdag ember, akinek mindenből a jó jutott, de ezzel semmit nem használt másoknak, kizárólag a saját jóléte és az élvezetek halmozása érdekelte (akár a másik emberen keresztül is). A háza előtt egy szegény koldus élt éveken át, aki senkinek nem ártott, de semmit nem kapott sosem a gazdagtól. Jézus tanítása szerint a haláluk után egyikük (a koldus) „Ábrahámhoz”, vagyis egy olyan helyre került, ahol a Mindenhatónak kedves életet élők vannak. A gazdag ember pedig egy olyan helyre, ahol valami módon szorong, szenved. Tették mind ezt úgy, hogy nem volt (!) még a végső ítélet, tehát nem létezhetnek sem a Mennyben, sem a pokolban! (Ezt abból tudjuk, hogy a gazdag embernek az a kérése, hadd figyelmeztesse valami módon a még földi életét élő családját, nehogy ők is a sorsára jussanak!) Foglaljuk össze, eddig mit tudunk:

Test-lélek-szellem hármas tagoltságnak kell lennie, erre utal minden! A szellemünk él tovább a fizikai test halála után, a lelkünket visszaadjuk a Mindenhatónak. Nincs semmiféle „filmszakadás”, teljes tudatunkkal élünk tovább! (Ezt a klinikai halálból visszatértek (akik között agyhalottnak nyilvánított is volt!) egyöntetűen állítják! Ahogy azt is, hogy telepatikus úton kommunikálás, leírhatatlan békesség (nyilván csak az egyik oldalon) idő és tér nélküliség és egyfajta egyetemes tudás birtoklása jellemzi ezt a helyet. De ez még nem a Mennyország és nem is a pokol, hanem valamiféle „előképe” annak.) A Biblia eredeti szövegében ezt „A Seol” -ként említik, ami egy átmeneti hely a földi életüket már befejezők számára. Szintén a Bibliában találjuk azt, hogy Jézus a kereszthalála után ide érkezett megvinni a megváltás örömhírét a már várakozóknak. Akik így nem lehetnek valamiféle „öntudatlan lebegésben a semmi közepén”, mert akkor mind ebből semmit nem érzékelhettek volna. (Ezt csak azért jegyeztem meg, mert egyesek szerint „ilyesminek” kell lennie a halál után, de ez szinte teljesen kizárt!) Nem mehetünk el szó nélkül a fentebb már érintett reinkarnáció kérdése mellett sem, (rengetegen hisznek benne) ami sok érdekes kérdést vet fel! A következő alkalommal ezt és a „szellemjárásokat” vesszük górcső alá!

Addig vigyázzatok magatokra és egymásra! :-)

2016\02\04

Túlvilág kérdése

(Avagy egy soha véget nem érő téma... :-) )

Kezdjük mindjárt egy érdekes témával, ami (valamilyen szinten) mindenkit érint! Ugyanakkor mielőtt belevágnánk, erre a mai post -ra (és az ÖSSZES továbbira itt a blogban!) egy-két alapvetően lényeges szempont, amit én szeretnék figyelembe venni (és arra kérlek titeket, ti is tartsátok szem előtt)!

Semelyik vallás, politikai irányzat, párt, közösség, (stb.) mellett, ill. ellen NEM akarok megnyilvánulni!!! Sem most, sem később! Olyan (mindennapi és különleges) témákkal szeretnék foglalkozni, ami (így vagy úgy, de) valamennyiünket érint / érinthet. Amiket és ahogy írok, az egyedül a saját, privát véleményemet, gondolataimat tükrözi!

A Blog indításánál már előre „belebegtettem” pár napja, hogy néhányszor biztos, hogy szóba fog kerülni a túlvilág (na meg néhány spirituális, „titkos” és (normál esetben) „kerülendő” téma is). Így kezdjük is mindjárt ezzel! :-)

Nézzük a száraz tényeket, hogy áll manapság a világ ehhez a kérdéshez? Vannak ugye az ateisták, akik szerint sem Isten, sem túlvilág, sem semmi ilyesmi nem létezik. Aztán vannak a különböző vallások képviselői, akik hol így, hol úgy, de vallják, hogy létezik valami „odaát”. Aztán vannak azok, akik igazából nem „vallásosak” a szó hagyományos értelmében, de mégis hisznek valamiféle túlvilágban, szellemekben, kísértetekben, stb. Nekem igazából a legelső kategória a „legehetetlenebb”, el nem tudom képzelni, hogy valaki kizárólag CSAK a földi létet fogadja el és amolyan „hiszem, ha látom” -alapon tud csak létezni! Nekem eléggé „üres” lenne az életem, ha nem lenne benne a hit, a spiritualitás, a megfoghatatlan, láthatatlan utáni kutatás, olvasás, tanulás, filmek nézése, stb. Mindig is vonzott az ilyesmi, amire nyilvánvalóan rátett egy lapáttal, hogy amúgy is vallásos nevelést kaptam. (De ebben nem volt benne a „a megmagyarázhatatlan kérdések kutatása” iránti vágy, az teljesen saját géneken alapul valahogyan… :-) ) A fent említett pártatlanság jegyében próbáljunk felvenni egy „köztes, semmilyen” állapotot, tehát egyik vallást, hit rendszert se vegyük alapul, csak azt, amit az ember az iskolákban amúgy is tanul. Mi az, amit ezekből tudunk? Létezett egy ember hajdanán, amit (ill. akit) történelmi tényként fogad el az emberiség. (Jézus Krisztus.) Ugye az időszámítást is az Ő születéséhez igazítottuk. (5-6 évvel tévesen, de ezt most hagyjuk, külön téma…) Ebben nem lehet hinni, vagy nem hinni, mert (ezzel az erővel) Julius Cesar létezésében sem kell hinni, meg István Királyéban sem. :-) Tehát effektív nem hit kérdése, Ő létezett, élt kb. 2000 évvel ez előtt. Na már most… Szintén valós személyek voltak azok, akik látták őt és írtak Róla, a tanításairól, tetteiről, stb. (Szintén hagyjuk, hogy pontosan milyen nyelven, mikor, milyen körülmények között (stb.) írták le ezeket.) Ha csak egy fikarcnyi alapot is adunk ezeknek az iratoknak, (már pedig teljesen figyelmen kívül hagyni őket nem lehet) akkor tudjuk, hogy Jézus tanításának alapját épp a túlvilág adta! Annak létezéséről és az oda való eljutás lehetőségéről tanított szinte mindig valamilyen formában! Ha a sok-sok kisebb-nagyobb „kőrt” nem is nézzük, ez a legkülső, legnagyobb „kőr” ezzel be is zárul tulajdonképpen! Történelem → létező történelmi személyiség → annak sokak által is leírt tanításai, tettei → ezeknek alapján a túlvilág (valamilyen formában történő) létezése bizonyított! Ha nagyon akarunk, bele lehet persze kötni a sor bármelyik elemébe, de tulajdonképpen értelmetlen! Bármelyiket is ragadjuk ki, (többé-kevésbé) nevetségessé válunk, hiszen a történelmet, meglévő dokumentumokat cáfolni elég húzós, értelmetlen dolog… :-) Innentől én abszolút elfogadó vagyok mindennemű megközelítéssel, DE… Kizárólag azokkal, amik valamire vissza tudják vezetni a nézeteiket! Tehát pl. Zsidó arra, hogy… Mohamedán arra, hogy… Keresztény arra, hogy… (Stb.) Ezek mind rendben vannak, hiszen ki vagyok én ahhoz, hogy bármelyik vallást (hitet) megkérdőjelezzem? :-) Ami zavar, az az, amikor elkezdenek „kavarodni” ezek, amik mellé társulnak a babonák, mende-mondák, hiedelmek, tévhitek a hiten belül, stb. Ezekkel szemben nem tudok elnéző lenni és zavarnak is! Más, ha valaki kutatja a témát és arra lyukad ki, hogy… Az megint egy álláspont valamiknek alapján! De amikor meséknek, legendáknak, több évszázados hiedelmeknek, babonáknak, téves eszméknek hisznek sok millióan, az valahol bosszantó! (Pláne az, ha amúgy az illetők egy bizonyos vallás, hit képviselőinek mondják magukat és ennek ellenére téves nézeteket vallanak, sőt terjesztenek is!) Ismét mondom és hangsúlyozom, hogy számomra bármelyik világnézet elfogadható, de annak legyen már valami alapja, lehessen visszavezetni valamire és ne innen-onnan-amonnan összekapkodott féligazságokból (vagy még azokból sem) álljon! A blog címe (nem véletlenül) : „Azt szeretném...”

Ez esetben azt szeretném, hogy szűnjön meg a káosz ekörül a kérdés körül, és maradjanak a kérdések-válaszok! Ok, rengeteg helyen csak a kérdések vannak és a mai napig nincsenek rájuk válaszok, de ez is rendben van! Az viszont nincs rendben, hogy kitalálunk válaszokat oda, ahol jelenleg nincsenek! Ahogy az sincs rendben, hogy a valós válaszokat itt-ott kiegészítjük ezzel-azzal, aminek már semmi köze a valósághoz! (Eddig remélem, kb. érthető. :-) )

Mivel egy blog halála, ha túl hosszú egy szöveg, (ki ér rá manapság annyit olvasni? :-) ) így én most itt felfüggeszteném a betűk nyomogatását és legközelebb innen folytatva kifejtem, hogy mi az én nézetem, hogy látom én részleteiben a túlvilágot és miknek alapján! :-) Addig vigyázzatok magatokra és egymásra! ;-)

2016\01\31

... mert valahol el kell végre kezdeni! :-)

Ahoj!

Először is meg kellene indokolnom, miért is kezdek ebbe bele... :-)

Több oka is van, de talán külön-külön egyik sem vezetett volna oda, hogy nekiállok. Régebben is sok téma érdekelt a minket körülvevő világból és ezekre (általában) nem egészen (vagy egyáltalán nem) úgy reagáltam, mint az emberek többsége. Beletörődtem, hogy én egy különc vagyok, egyéni világnézettel és meglátásokkal. :-) Tapasztalataim szerint ezekre az emberek többsége háromféle módon szokott reagálni:

1) Jajgatva menekül. :-D

2) Legyint egyet, elkönyvel idiótának és lelép.

3) Nem értvén egyet velem, vitába száll, majd amikor pontról pontra cáfolom az érveit, akkor az 1. vagy a 2. fentebbi pont lép életbe. :-D

Kivételt képezett tavalyi évig egy ember, akivel napi kapcsolatban álltam. De ezt is a magam különc módján tetem, lévén... Több, mint egy évtizedes szoros barátság fűzött össze minket úgy, hogy soha az életben nem találkoztunk! (Az ország másik felében élt mozgáskorlátozottként, én meg Budapesten lustaként. :-D ) Mégis mindenről beszéltünk, mindent megvitattunk egymással! Nem értettünk egyet mindenben, mégis úgy éreztem, mindketten folyton "többek lettünk" ezen neten folytatott beszélgetések által! (Természetesen azóta is sokakkal megbeszélek sok mindent, de olyat, akivel MINDENRŐL lehet beszélni, nehéz találni manapság.) Itt most csak a (valódi) becenevén említeném, Ő volt BaSa! Az egyik legjobb fej ember a világon! Sajnos tavaly a túlvilágra költözött fiatalon... :-( Azóta is feldolgozhatatlan űrt hagyva maga mögött a családjában és bennem is! Igen, ez is közrejátszik abban, hogy ezt a blogot elindítom. BaSa nagyon is létezik "odaát", (na, erről az "odaátról" is lesz itt majd szó bőven) de mégsem tudok Vele mindent megbeszélni. Így a "kibeszéletlen" témák gyűltek és gyűltek... A nagyvilág és az internet (ami az asztalunkra hozza a nagyvilágot) épp elég ilyet szolgáltat az embernek. Talán most jutottam el addig, hogy "kipukkadt a lufi" bennem és BaSa helyett valaki (jobb híján ti) kapjátok az elmélkedéseimet! :-) Nincsenek illúzióim, így tudom, hogy a fentebbi 3 pont fog nagyrészt érvényesülni. De ha agyára is megyek egyeseknek, akkor is úgy érzem, megéri felkavarnom az állóvizet olyan témákban, amiket vagy egyáltalán nem is szokás érinteni, ("jól van az úgy réges régen" -alapon) vagy pedig rendszeresen előkerül ugyan, de mindig oda lyukad ki a dolog, ami nekem (ezért-azért) úgy hibásnak, elfogadhatatlannak, helytelennek, (stb.) tűnik. Azt szeretném, ha más nézőpontból közelítenének meg dolgokat! Azt szeretném, ha a szokásostól, megszokottól, elvárttól (stb.) más vélemények is megfontolásra adhatnának okot! Azt szeretném, ha lenne időm, türelmem hosszú időn át újra és újra néhány percnyi olvasásra ösztönözni titeket! Azt szeretném, ha BaSa elégedetten csettintene odaát, ha ezt a blogot az égi neten keresztül látja! Viszont most ti nyilván azt szeretnétek, hogy ne nyújtsam tovább a bevezetőt. :-) Így én (legközelebbi alkalomtól kezdve) elkezdem sorolni, mi(ke)t is szeretnék. ;-)

Pertik Laci

süti beállítások módosítása